A passzív agresszió lényege, hogy csendben, kitervelten, de nem a nagy nyilvánosságnak szánva történik. Nincs üvöltözés, dühkitörés, verekedés, véres jelenetek, éppen ezért a kívülálló számára úgy tűnhet, minden rendben. Az áldozatokban mindezek ellenére (vagy pont ezért) mégis folyamatosan nő a düh, a csalódottság, a megbántottság, mert bár passzív az effajta bánásmód, de igenis agresszió, ami ellene irányul.
Van fegyver ellenük
Ha egy kollégánk, barátunk, párunk viselkedése borít ki minket, próbáljuk meg a helyén kezelni a dolgot, és fontos, hogy semmiképp se menjünk bele a játékba, ne fogadjuk el a játékszabályokat, hanem álljunk ellen! Legjobb, ha megpróbálunk úgy tenni, mintha éppen nem történne semmi, továbbra is beszéljünk hozzá, kérdezzük, sőt, meséljük el neki a napunkat.
Ignoráljuk a passzivitást, és nagyon fontos, hogy próbáljunk uralkodni magunkon, ne boruljunk ki, hiszen azzal eléri a másik, amit akar, nyer, mi pedig vesztesen kerülünk ki ebből az amúgy is nevetséges játékból.
Helyette, ha éppen csend van, fegyverszünet, próbáljunk meg olyan alkalmakat teremteni, amikor őszintén és komolyan beszélhetünk a másikkal: kérdezzük meg, mi bántja valójában, miért viselkedik így, derítsük ki, esetleg otthonról hozta-e ezt a viselkedésmintát. Magyarázzuk el neki, mennyire veszélyes ez a játék, csak rombolja a kettőnk között lévő kapcsolatot, ahelyett, hogy építené.
Forrás: Joy.hu
Facebook
Pinterest