Csak később, amikor felszállt a rózsaszín köd, derül ki, hogy valójában ezek az érzelmi függőség kialakításának eszközei voltak. A sok együtt töltött idő során elszigetelt minket a barátainktól, a szeretteinktől, az örökös érdeklődés állandó ellenőrizgetésbe csap át. Azonban a kezdeti mézesmadzaggal sikerült elérnie, hogy ezeket a jeleket későn, már túl későn vesszük csak észre, amikor már több lánccal összekötöttük az életünket.
Ekkor kiszállni nehéz, ráadásul úgy érezzük, csak rá számíthatunk, ő az egyetlen támaszunk, annak ellenére, hogy nem méltat minket, nem biztat és nem motivál, sőt, kritizál, megaláz. Időnként visszatér az az izgalom, szenvedély, amit az elején éltünk át mellette – ez ismét csak abban segít, hogy amikor újra teljesen kontroll alatt akar tartani, akkor ezekre gondolva elviseljük a helyzetet. Sokszor nehéz is észrevenni, átléptük-e már a határt: ő azt mondja, hogy fáradt, ideges valami más miatt, azért volt velünk is „türelmetlen”, esetleg ránk hárítja a felelősséget, mi húztuk fel, mi figyelhettünk volna jobban rá.
A legsúlyosabb játszma az „annyira szeretlek, félek, hogy elhagysz” című lemezt feltenni – a női szív természetesen elhisz és elbír mindent, hát ez is megolvasztja az ellenállást.
Hogyan védekezzünk ellene?
De mit tehetünk mi? Érdemes szenvedni egy ilyen kapcsolatban a rövid mennybéli pillanatokért, vagy próbálkozzunk megváltoztatni, megnevelni a párunkat? Vagy lépjünk ki azonnal, csapot-papot hátrahagyva? Először illik egy nagyot beszélgetni őszintén, szembesítve a másikat érzéseinkkel. Mondjuk ki egyértelműen, hogy számunkra ez a felállás így elfogadhatatlan, konkrét példákkal illusztrálva, mire gondolunk – a „mindig” és a „soha” szavakat kerüljük, komolytalanná teszik mondandónkat. Ne túlozzunk, és ne is toljunk minden felelősséget a másikra, hiszen egy kapcsolat két emberen múlik. Ha másban nem, hát abban, hogy megengedtük, hogy ezt tegye velünk, mi is ludasok vagyunk.
Amikor nincs bocsánat
Az előbb elhangzottak alól egyetlen kivétel van: a bántalmazás. A verbális megalázás és a fizikai erőszak az a határ, amit hogyha valaki átlép, akkor azonnal ki kell szállnunk a kapcsolatból – pillanatnyi mennyországok ide, vagy oda. Egy kiegyensúlyozott párkapcsolatnak alapja, hogy minden pillanatban szem előtt tartjuk a másik tiszteletét és szeretetét, és ebbe nem fér bele az, hogy a másik „piás volt”, „vörös köd szállt az agyára”, „nem tudta, mit cselekszik”. Természetesen azt fogja mondani, hogy „soha többé nem fog előfordulni”, ez azonban tévedés. Hacsak nem jelentkezik be még a héten pszichológushoz azzal az eltökélt szándékkal, hogy változtat ezen, és nem kezd rendszeres terápiába, biztosak lehetünk benne, hogy lesz újabb vörös köd, és lesz annyi alkohol, hogy újra eljár a keze.
Csöbörből vödörbe
Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy újra és újra mérgező kapcsolatokban kötünk ki, és bár eleinte úgy tűnik, hogy új párunk teljesen más, mint az előző volt, majd végül kiderül, hogy ugyanazok a problémák jönnek elő, ideje, hogy szakemberhez forduljunk. Tudattalanunkba berögzült egészségtelen kapcsolatok, kötődések miatt választhatjuk újra és újra ugyanazt a típust, és ezen egyedül aligha fogunk tudni változtatni. Merjünk segítséget kérni, merjünk változtatni eddigi beállítódásainkon, és sok munkával ugyan, de megtapasztalhatjuk egy egészséges kapcsolat áldásait.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest