Megcsalt a szerelmem. Megbocsátottam, most még is nagy a baj

Tizenkét éve vagyunk együtt, több mélyponton is átestünk már. Volt két röpke kalandja a páromnak, de nem merült fel semmi (senki) olyan, ami miatt el akart volna hagyni engem. Másfél éve viszont komolyan beleszeretett valakibe. Négy hónap után vallotta be, de csak azért, mert megtudtam, hogy egy gyönyörű, elvált nőhöz járkál egy ideje. Rákérdeztem. Először letagadta, majd végül elismerte, hogy több van köztük, mint ismeretség.

Kiderült, a lányaink ugyanabba az iskolába járnak, így is ismerkedtek meg, hogy véletlenül többször is egymás mellé parkoltak a suli előtt. Aztán a nő bebeszélte a páromnak, hogy ez biztos nem csak véletlen, és a sors keze van a dologban. Sajnos valóban nagyon dekoratív nő: hosszú, barna haj, zöld szemek, nagy mellek. Magába bolondította a páromat. Pár héttel azután, hogy kiderült, egyik este közölte, hogy el akar hagyni, mert szerelmes lett. Sírógörcsöt kaptam. 10 éves kislányunk fel is ébredt, megijedt, és hozzám bújva kérlelt, hogy mondjam el, mi bajom van. Először nem akartam ezzel bántani, de nem tudtam megállni, magam alatt voltam. A kislányom velem együtt sírt, és könyörögni kezdett az apjának, hogy ne tegye ezt, maradjon velünk! Iszonyú volt hallani. A párom majd' elsüllyedt szégyenében. Egy hétig rágódott, végül közölte, hogy velünk marad.

Pont jött a nyári szünidő, hallottam valakitől, hogy a nő meg a kislánya kimentek Németországba a nagymamához. Nagy megkönnyebbülésemre kint is maradtak egy évig. Mi otthon egy csodálatos időszakot éltünk át, átbeszéltünk mindent, és úgy éreztem, új erőre kapott a kapcsolatunk. Megbocsátottam, mert mindennél fontosabb volt, hogy megtartsam a páromat, és a kislányom boldog legyen.

Csakhogy pár hete jött egy hír, amelybe majdnem belebetegedtem: az a nő visszatért! Fogalmam sincs, szoktak-e beszélgetni, szóba se merem hozni a témát, mert nem akarom falra festeni az ördögöt. De azóta nincs egy nyugodt percem sem. Folyamatosan rettegek, esetleg újra fellángol a szerelmük, vagy ami még rosszabb, hogy el sem múlt?!