Érthető tehát, ha mindenkinek van véleménye a csalásról, és az is érthető, hogy ennyi szempont alapján nehéz egységes módon nézni és feldolgozni a helyzetet.
Akad is néhány kijelentés, amiről azt hihetnénk, minden körülmények között igaz, pedig egyáltalán nem. Mert a megcsalás túl bonyolult, és túl sok érzelmet vált ki, nem is lehet általánosságban kijelentéseket tenni róla. De nézzük a legjellemzőbbeket.
Ha nem tudja, nem fáj
Ez egy önbecsapásra építő kijelentés, és természetesen a megcsaló fél érdekeit szolgálja. Mert bizony fáj. Egészen pontosan hatással van a párkapcsolatra. Mérgez, szakadékot váj, lövészárkot ás alattomosan. Mert a „valami van”, a „valami baj van”, lapos kúszásban ugyan, de ott mocorog a kapcsolatban. Elbizonytalanítja azt, akit megcsalnak, és olyan tettekre sarkallja a hűtlenkedőt, amiket egyéb esetben nem tenne meg. Például folyamatosan hazudik. Önigazol. Esetleg hibát keres és/vagy felnagyítja a másik apró hibáit. Mert így nem olyan nagy a bűntudat. A másikat kényszeríti védekezésre, feszíti a húrt a végletekig. És egyszer azért elpattan. Akkor is, ha nincs lebukás. És fáj, valami nevesincs dolog ugyan, de igenis fáj
Csak a fizikai kontaktus számít megcsalásnak
„Hiszen hozzá sem értem – mondja a csaló –, meg se csókoltam, még a kezét se fogtam meg. Ez nem is hűtlenség!” Pedig az, és a másik fél joggal érezheti elárultnak, becsapottnak magát. Mert igen, ha ő úgy érzi, a másik fél túllépett határokat (szakemberek szerint ugyan ez párkapcsolatonként változhat, hol húzódik), ha a sértett fél szerint átlépte a másik, akkor hitelesek az érzései. Az intimitást, a párkapcsolati szövetséget úgyis el lehet árulni, kijátszani, ebek harmincadjára juttatni, ha meg se fogta az áruló egy harmadik fél kezét. Csak mondjuk órákon át szexcsetelt vele. Vagy aprólékosan leírta, egy idegennel beszélte meg, miért NEM jó az ágyban a párjával.
Nálunk megvan az intimitás, biztos nem lép félre a párom
Biztos ez? Szakemberek szerint egészen más a helyzet. A legtöbb esetben ugyanis nem azért kacsint ki valaki a kapcsolatból, mert otthon nem elégítik ki az intim együttlétek, vagy nem kap „eleget”… Sokkal motiválóbb a kaland íze, a valami új kipróbálása. A vadászat izgalma. Sajnos nem lehet borítékolni a hűséget akkor sem, ha egyébként megvan az intimitást a közös hálószobában.
A hűtlenség megmenti a kapcsolatot
Vagy pont nem. Pont szétzúzza. Lerombol benne mindent, ami szép. Szívesen sugalmazzák azt sokan, hogy a hűtlenkedő tulajdonképpen a félrelépéssel teszi a legtöbbet párkapcsolatáért, mert a kalandból, újraéledt önérzetéből, férfiasságából BEVISZ valamit a kapcsolatba, és majd ennek a homályos valaminek a segítségével újra fellobban a parázs. A legtöbbször szó sincs ilyesmiről, főleg akkor nem, ha ki is pattan a botrány. A megcsalt fél fájdalma, csalódottsága, megalázottsága és dühe, a csaló bűntudattal teli védekezésbe kényszerítése hogyan lehetne megfelelő alap az újrakezdéshez? Előfordulhat, de gyakoribb a kapcsolat bukása.
Attól még szeret, ha megcsalt is
Ezzel nem szeretnénk vitatkozni. Nem tudjuk, biztos így van, biztos igaz ez a kijelentés, és csak a kaland izgalma miatt hazudozik, maszatol, vezeti félre, veri át rútul a párját, aki persze életre-halálra szeret. Nem vitázunk, de nem lehetne inkább úgy ez a párkapcsolatosdi játék, hogy úgy szeretjük a másikat, hogy óvjuk, vigyázzuk, és még véletlenül se okozunk neki ekkora fájdalmat?
Forrás: ridikul.hu