Megaláztam a férjemet, tönkretettem a lányaim életét. Pedig csak egy kis figyelemre vágytam...

Nagyon fáj kimondani, hát még leírni, de ami megtörtént, azon nem változtathatok. A nagyobbik lányom, Panka most kezdte az első osztályt. Lázban égve várta a nagy napot, már június óta erre készültünk. Nem tudhattam, hogy a megszokott életünk végét jelenti majd ez a szeptember. Igaz, a férjemmel már hónapok óta voltak kisebb konfliktusaink, amiket sosem sikerült rendesen meg- és kibeszélni. Bennem már hosszú ideje gyűltek a fájó érzelmek.

Már az első szülő-tanár találkozáskor nagyon szimpatikus volt Panka „tanítóbácsija”. Könnyen megtaláltam vele a közös hangot. Meséltem neki Pankával való nehézségeimről, nagyon megértő volt. Telefonszámot cseréltünk, ha netán valami gond lenne a kislányommal. Pár nappal később véletlenül írt rám, legalábbis azt mondta, hogy másnak szánta az SMS-t. Így kezdődött. A következő héten pedig már együtt kávéztunk reggel. Gondoltam, ezek csupán baráti érzelmek, de gyorsan be kellett látnom, hogy csak magamat hitegetem. Az egyik délután aztán minden eldőlt, felmentem hozzá, a lakására. Ahogy beléptem az ajtón, azonnal egymásnak estünk. Évek óta nem voltam ilyen felszabadultan boldog, a szex pedig egyszerűen csodálatos volt. A pillanatnyi mámor után persze jött a mardosó bűntudat.

Sosem tudtam titkolózni, még aznap elmondtam mindent a férjemnek. Előbb a hitetlenség, majd szemében a fájdalom, végül tajtékzott a dühtől. Válni akar, a gyerekeket magával vinni. Az életem pillanatok alatt hullott darabjaira. Csak magamat okolhatom, de a fájdalom elviselhetetlen. Hogy tehettem meg ezt a családommal?!

Forrás:blikkruzs.blikk.hu