Ha szerelmesek vagyunk, szívünk nyitva áll, s valódi érdeklődéssel tudunk a másik felé fordulni, azonban ha már csak a megszokás maradt, bezáródtak a kapuk, elkönyveltük őt valamilyennek, s ezen a képen már semmi sem változtathat. Ilyen esetben csupán csak a magánytól félünk, esetleg azt gondoljuk, már nem boldogulnánk a világban egyedül. A szerelem ezzel ellentétben arra inspirál, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.
Ha megértjük a legfontosabb különbségeket, az talán segíthet jobban megérteni a kapcsolatot, amelyben élünk: a szeretet teret ad a másiknak, nem akarja korlátozni, biztonságos befogadó és értéket nyújtó közeg egyszerre, ami semmiképp sem korlátozza a személyiségeket. A ragaszkodás ezzel ellentétben már csak magáról a kapocsról szól, épp ezért korlátozó, mert ha az meglazul, akkor az egész kapcsolat meginog és esetleg meg is szűnhet. Ebbe már nem fér bele, hogy valakinek önálló személyisége legyen, vagy ha van is, kénytelen elnyomni magába. Ebben a fázisban a MI az egyetlen személyiség.
A szerelmen alapuló kapcsolat mindig önzetlen, a másik fél érdekeit tartja szem előtt, az üres, szeretet nélküli kötelék azonban önző, s mindent magának akar a másikból, idejét, figyelmét, múló szeretetét, csak hogy fenntartsa a látszatot, itt még tart valami, ami valójában már rég megszűnt.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest