Már a légzés elárulja, együtt maradunk-e párunkkal.

Kapcsolat a kapcsolatokban

Gottman főként azt kutatta, hogy a párok tagjai milyen testi jeleit mutatják érzelmeiknek. Hogyan tartják magukat, fogják-e egymás kezét, milyenek a fiziológiai reakcióik egymásra. Megemelkedik-e a vérnyomásuk, amikor egy vitás kérdésről beszélgetnek vagy a legjobb nyaralásukat ecsetelik? Milyen a pulzusuk, izzadnak-e, hogyan veszik a levegőt? A reakciók alapján több csoportra osztotta a vizsgált párokat, majd várt. Hat év után újra megkérdezte őket, hogyan alakult a kapcsolatuk. Akik hatévnyi szerelem után is boldogok maradtak, azokat mestereknek nevezte, akik pedig szétmentek vagy boldogtalanok lettek, a katasztrófa nevet kapták. Végül kiderült, hogy nagyon is látható összefüggés van a hosszú távú boldog párkapcsolat és az egymás jelenlétében adott fiziológiai reakciók között.

A boldogtalanság jelei

Gottman kutatásai során a párokat elemezve arra jött rá, hogy azok, akik nem igazán érzik jól magukat a másikkal, hiába tűnnek kívülről nyugodtnak, testük elárulja őket. A boldogtalanságra ítélt párok tagjai stresszreakciókat mutattak: izgatottak voltak, aktívak, agresszívek, készek arra, hogy támadjanak vagy védekezzenek, még akkor is, amikor a kedves emlékekről kérdezték őket. Arousalszintjük magas volt, ez a szó a pszichológiában az aktivációs szintet, izgatottságot, éberséget, az idegrendszer izgalmi állapotát jelenti. Minél nagyobb volt az adott pár stresszreakciója, annál gyorsabban ment tönkre a vizsgált kapcsolat.

Így viselkednek a boldog szerelmesek

Azok a párok, akik igazából jól érezték magukat a másikkal, azok arousalszintje sokkal alacsonyabb volt. Nagy volt a nyugalom, ami még a veszekedések közepette is megmaradt. A boldog párok még ekkor is jól kommunikáltak és tiszteletben tartották a másik érzéseit. Mivel nyugodtabbak voltak, jobban is érezték magukat a másikkal.

Mit csinálunk, amikor semmit sem csinálunk?

Gottman egy másik kísérletében összesen 130 párt vizsgált 24 órán keresztül egy laborban. A párok azt tették, amit szabadnapjaikon szoktak. Gottman azt figyelte, hogyan veszik fel a kapcsolatot a másikkal. Például amikor egyikük olvasott valami érdekeset, hívta a párját, hogy osztozzon a lelkesedésében. Kétféle reakciót lehetett megfigyelni: a másik vagy elismerve társa izgatottságát maga is lelkesedni kezdett, vagy épp ellenkezőleg: rövid ideig figyelt, de aztán érdektelenséget mutatott. Azok a szerelmespárok, akik hosszú ideig egymással maradtak, lelkesedést mutattak a másik felé, hálásak voltak a kapcsolatért, megbecsülték a másikat, míg azok, akik inkább elfordultak, a hibát keresték a másikban, érzelmileg távolságtartóak voltak, hamar szakítottak is.

A kedvesség mint összetartó elem

Gottman abban látja a boldogság és a boldogtalanság választóvonalát, hogy a párok közt van-e mély barátság, illetve hogy mennyire figyelnek oda a másikra, mennyire fordulnak oda egész lényükkel, mennyire szeretik, tisztelik, kedvelik, értékelik nagyra a másikat. Akiknél ez megvan, azok folyamatosan adnak és kapnak is, mivel a szeretet szeretetet gerjeszt. Érdeklődni, odafordulni, kapcsolódni, érzelmeket kifejezni kell azért, hogy elégedettek legyünk az adott kapcsolatban. Azok a szerelmek, ahol a Gottman-féle „apokalipszis négy lovasa”, azaz a defenzív, támadó viselkedés, az obstrukció (elrekeszti magát, és akadályozza a kapcsolat jó irányú folyamatait), a bírálat és a megvetés tartósan jelen vannak, halálra vannak ítélve.

 Forrás: ridikul.hu