Magamat adtam

A munkahelyemen ismertük meg egymást. Mindketten ugyanabban a plázában dolgoztunk, ő az üzemeltető alkalmazottja volt, én az egyik sportmárka üzletében voltam eladó. Amikor bejött valami karbantartási dologgal, azonnal megtetszett: férfias volt, izmos, megnyerő mosollyal. Láttam rajta, hogy nem hagyom hidegen, de ez akkor pont ennyi volt: egy nő és egy férfi összemosolygott. Utána hetekig felénk sem nézett, amíg egy nagyobb esőzés után nem kezdett csöpögni a tetőről a víz, egyenesen a sportszerek közé. A főnököm őrjöngve hívta az üzemeltetőt, aki a legmegnyerőbb alkalmazottját küldte: „Őt". Második találkozásra ugyanis tényleg ezt éreztem, hogy ő lesz az én „nagy Ő"-m.

Vállaltam, hogy majd én egyeztetek mindent az üzemeltető képviselőjével, akinek akkor már a nevét is tudtam. Kiderült, hogy Tamás nemcsak jóképű és erős férfi, de nagyon jó a humora, ért a nők nyelvén – az enyémen legalábbis egészen biztosan –, és kellő humorral képes kezelni az üzletvezető egyébként jogos kiborulását is. Az egyeztetés rövid volt, ő azonnal intézkedett, de maradt még egy kis csevegésre. Megbeszéltük, hogy ebédszünetben találkozunk. Úgy is lett, és már akkor el is csattant közöttünk az első csók. Ahogy mondtam, első látásra szerelem volt a miénk.

Onnantól együtt voltunk, amikor csak tudtunk. Tudod, milyen a szerelem: a külvilág megszűnik, csak a másik számít, hogy minél több időt tölthessetek együtt, egyetértésben, szimbiózisban, ölelésben, boldogan. Na, és mi az, ami még olyan nagyon jellemző a szerelemre, ha nem plátói? Igen, a testiség. Nos, nálunk abban sem volt hiány, sőt! Időnként úgy éreztem, másról sem szól az életünk, csak a vízszintes helyzetekről. És Tamás bizony ebben is nagyon jó volt, az odaadása, a figyelme a hálószobában sem maradt el, így nem is próbáltam nemet mondani az ágyban töltött hétvégékre. Mindaddig, amíg azt nem éreztem, hogy valami nem oké odalent.

Felfáztam volna? Hol, mikor? Hiába gondolkodtam, semmi nem jutott eszembe, ami indokolta volna, csak azt éreztem, hogy hirtelen tör rám a vizelési inger, de hiába végzem el a kisdolgomat, nem érzem, hogy kipisiltem volna magam, nem beszélve arról a csípős érzésről, amit nem először éreztem, de ez volt az első alkalom, hogy nem tudtam az okát.

Google a barátom, gondoltam, ezért elkezdtem a tüneteim alapján keresgélni, és kiderült, hogy valóban felfáztam, azaz hólyaghurutom, más néven cisztitiszem van. Azt is kiderítettem, mitől...

Álmomban sem gondoltam volna, hogy az intenzív szexuális élet is okozhatja a tüneteimet, de mint megtudtam, nem véletlenül nevezik ezt a kórságot nászutas betegségnek is. Azonnal kiderült, hol rontottam el a dolgot. Nem az a baj, hogy túl sokat szeretkeztünk, a szerelem már csak ilyen. Valószínűleg a hirtelen egymásnak esések miatt nem éppen alapos intimhigiénia okozhatta a bajt, ugyanis, mint kiderítettem, nekünk, nőknek igen rövid húgycsövünk van, amelyen könnyen feljutnak szeretkezés közben a baktériumok, és ha szex után nem ürítjük ki a hólyagunkat, vagyis nem pisilünk, akkor bizony az ott pangó vizeletben nagyon gyorsan elszaporodnak. Mivel 17-20 perc alatt megduplázódik a számuk, könnyedén kialakul a betegség.

Néhány nap alatt sikerült kikúrálnom magamat. Nem mondom, hogy utána kevesebbet szerelmeskedtünk, viszont betartottam az új szabályokat: együttlét előtt letusoltam, utána szintén, plusz minden esetben pisiltem, ami nyilván ilyenkor nem is olyan könnyű, ám annál fontosabb lépés. Tomi eleinte nagyon nem értette, mire ez a sok készülődés, úgy érezte, megölöm a pillanatot, de aztán neki is elmagyaráztam, hogy a pillanat akkor is megmarad, ha odafigyelünk az intimhigiéniára, ráadásul az egészségemet sem áldozzuk fel a hevesség oltárán. Megértette, és azóta a színét se láttam a cisztitisznek.

Forrás: she.hu