Legyél az, akivel együtt álmodhatom

Legyél az, aki eldúdolja nekem szívem dalát, mikor én elfelejtem azt. Megfogja kezem, mikor látja, hogy inog alattam a talaj. Legyél az, aki lelkem akarja előbb megérinteni, csak aztán a testem.

Aki előtt lehetek erős és gyenge.

Legyél az, aki mellett nyugodtan álmodhatom. S segít felállnom, ha elbuktam utamon. Aki hisz bennem, biztat és erőt ad a folytatáshoz. Aki mellett szárnyalhatok, s nem kell mindig csak a földön járnom.

Legyél az, akinek a szemében megláthatom valódi önmagam. De nem azt mondja, amit hallani akarok. Akinek szívébe költözhetem, ha fázik a lelkem. S mikor nem tudom már mit jelent szeretve lenni, ölelésében azt ismét felfedezhetem.

Legyél az, aki megmutatja milyen az, ha egy ember a saját útját járja. Nem alkudva meg a sorssal a jó szerencsét várva. Aki tetteivel bizonyítja milyen egészséges önbizalommal haladni előre. S hogyha a helyes irányba tart, hogyan kell bánni azokkal, akik mellé szegődnének.

Nem azért, hogy lehagyjalak, hanem, hogy rám büszkévé válhass. Mert megdobban szíved attól, hogy merem követni álmaim. S nem engedem magam céljaimtól eltántorítani.

Legyél az, aki mellett megértésre találok. Aki akkor is szeret, mikor az orromig se látok. Inkább a hónom alá nyúl, mikor összeroskadok a teher alatt. Felállít, s kihúz az önsajnálatból. Aztán ráterel a helyes ösvényre. Megvárja, amíg elindulok néhány lépést előre. Utánam integet, s elindul a másik irányba. Majd este visszatér hozzám, hogy együtt álmodjunk tovább.

Legyél az, kinek lelke az enyémhez passzol.

Mert te és én egy kirakós utolsó két kockája vagyunk. Tudod, az a kettő szőnyeg alá esett darab, akik érezték nem a helyükön vannak. De ismeretlen ismerősként vonzódtak egymáshoz.

Legyél az, akinek közelsége egyszerre megnyugtatja és felkorbácsolja érzékeim. Akivel egy új életet tervezhetnék. Mert szívét adja nekem, nem csak a testét. Szavak helyett, tettekkel bizonyít.

Legyél az, aki csatlakozik utamhoz. Mert mellettem szeretné építeni, saját álmait. Azért, hogy én dúdolhassam szívébe dalát, mikor elfelejti azt. S kinek kezét megfoghatom, ha inog alatta a talaj…

Forrás: miragemagazin.hu