Külön kasszát akarok, a barátom meg nem. Lehet, hogy csak az anyagiak miatt van velem?

Legalábbis akkor, ha nem tudunk megállapodni az anyagiakban. Én külön kasszát akarok, a barátom meg közöset, és egyikünk sem enged. Én nem is fogok!

A szüleim mindig közös kasszán voltak, és egy házasságban ez a normális. Egészen addig, míg az anyám be nem adta a válópert, mert kiderült: apám éveken át hűtlenkedett. A válás maga gyorsan lezajlott volna, de a közös vagyon elosztása mindent megnehezített. Apám legszívesebben kisemmizte volna anyámat, ami majdnem sikerült is neki arra hivatkozva, hogy anyám kevesebbet keresett. Közben csendben kiderült az is, hogy apám egy privát bankszámlán szép kis összeget spórolt össze magának. Egy jó ügyvéd végül megmentette anyámat, én viszont egy életre megfogadtam, hogy sose kerülök ilyen helyzetbe. Rövidebb kapcsolataimban ez nem jelentett gondot, de a mostani barátom másképpen gondolja. Amikor az első évfordulónkon megkérte a kezem, azt mondta: csak akkor mondjak igent, ha a közös kasszára is rábólintok. Bevallom, semmi kedvem hozzá. Nemcsak a szüleim miatt, hanem azért sem, mert az évek során lett kisebb megtakarításom is, mert minden forintot, amit nem kellett elköltenem a szükséges dolgokra, összegyűjtöttem. Ha pedig közös számlán lennénk, előbb vagy utóbb el kellene elszámolnom azért, mert megvettem még egy pár cipőt vagy ruhát stb. Ráadásul a barátom anyagi helyzete nem olyan jó, mint az enyém, ami nem zavar, de nem szeretném emiatt felélni azt, amit összegyűjtöttem. Tulajdonképpen szívesen lennék a felesége, de ezen az elvemen nem akarok változtatni. Ha ő sem az övén, akkor jobb különválni, már most.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu