A behaviorista pszichológusok szerint viselkedésünk kizárólag a tanuláson múlik. Nem, nem azon, hogy hányast kaptunk matekból, hanem a pszichológiai értelemben vett tanuláson: azaz az, hogy egy viselkedés milyen valószínűséggel jelenik meg, vagy éppen nem jelenik meg, nagyban függ attól, hogy a múltban milyen reakciót kaptunk rá. Leegyszerűsítve: ha tettünk valamit, és azt dicséret követte, akkor valószínűleg legközelebb is megtesszük, és várjuk a jutalmat. Ha teszünk valamit, de azt büntetés követi, akkor a következő alkalommal inkább nem csináljuk, nehogy újra negatív feedbackben legyen részünk. Bár ez kissé leegyszerűsíti az emberi viselkedést, kihagyja belőle a motivációt, hiedelmeket és egyéb mögöttes befolyásoló tényezőket, mégis érdemes tenni egy próbát a módszerrel, mert a hétköznapi életben is hasznát vehetjük.
Például azt könnyen beláthatjuk, hogy ha azt kifogásoljuk, hogy párunk ritkán hív fel minket, akkor, hogyha végül mégis megteszi, és mi alaposan megszidjuk, amiért csak most csörgött, legközelebb talán kétszer is meggondolja, felhívjon-e minket. A büntetés helyett inkább türelmesen várjunk, hogy valami jót tegyen (igen, azért ez is gyakran előfordul), és ilyenkor kitörő örömmel reagáljunk. Ha több figyelmességet, kedvességet várunk tőle, akkor legközelebb ennek legkisebb szikráját is ujjongva fogadjuk. Ha látja, milyen boldoggá tesz minket egy ilyen apró gesztussal, akkor valószínűleg egyre gyakrabban fog ez előfordulni. A telefonra visszatérve: ha végre felhív, akkor boldogan hallgassuk meg mondandóját, kérdezzünk, beszélgessünk vele szívesen!
A „már megint miért csináltad ezt, és miért nem azt” viselkedéstől változást ne várjunk, legfeljebb csak házsártos házisárkánnyá válunk a szemében. Ehelyett megértéssel és együttérzéssel forduljunk a másik felé – ő ezt a viselkedést is meg fogja tanulni, és vissza fogja tükrözni, és ebből épül, fejlődik a párkapcsolatunk.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest