Könyörgöm, NE valósítsd meg az "álmaidat"!
Egyetlen eset maradt meg az emlékezetemben, amikor a "nesze semmi, fogd meg jól" közhelyeken kívül kaptunk valami kézzelfoghatót is. Egy helyettesítő tanár - akinek már a nevére sem emlékszem - elmesélte nekünk útravaló gyanánt Jackie Robinson, az első fekete profi baseball játékos történetét:
Amikor új szelek kezdtek el fújni, a Brooklyn Dodgers elnöke úgy döntött, hogy kéne egy afroamerikai játékos is a bajnokságba. Jobbnál jobb sportolók között válogathatott, ő mégis Jackie Robinsont szerződtette. Döntése több volt, mint meglepő, hiszen messze nem ő volt a legtehetségesebb jelölt.
Viszont róla tudni lehetett, hogy olyan érzékelten rinocérosz típus, aki simán kibírja, ami rá vár. És hát volt is mit kibírnia: megdobálták, kifújjolták, pocskondiázták, megalázták. Ő pedig zokszó nélkül elviselt minden támadást - a nézőktől és a saját csapattársaitól egyaránt. Olyan aljasságokat is, amiktől a tehetségesebb, de érzékenyebb játékosok rég összeomlottak volna
Hát nekem azóta is mindig Jackie Robinson története jut eszembe, ahányszor valaki az elszalasztott álmairól panaszkodik. Ez amúgy amolyan Y generációs népbetegség: azt hisszük, hogy, csak mert tehetségünk van valamihez, már alkalmasak is vagyunk arra a pályára.
Mert lehetnél te fantasztikus pilóta, aki bejárja a világot, és a legzordabb időjárási viszonyok közt is elegánsan landol, de a monotonitást hogy bírnád? Tudod, amíg a robotpilóta tartja irányban a gépet... És azt, hogy sosem vagy otthon a családoddal? No, és a rettenetesen hosszú, drága és brutális kötöttséget jelentő pilótaképzés valóban neked való? Van, akinek mindez meg sem kottyan, és többet is kibírna azért a pár perc mámorért, amíg ő manőverezik ég és föld között egy több tonnás szerkezettel. De biztos, hogy te közéjük tartozol
Ugye azt tudod, hogy az Oscar-díjas operatőr, akit úgy irigyelsz, hosszú éveken át éhbérért rendezgetett kábeleket bugyuta reklámfilmek forgatásán?
És az megvan, hogy az ügyvéd, aki a BMW-jéből kipattanva olyan záróbeszédet nyom le a tárgyalóteremben, hogy még a bíró füle is kettéáll, előtte hosszú heteken keresztül szerződések adatait hasonlítgatta össze?
És azt jól viselnéd, ha a zenekaroddal évekig rozzant művházakban kellene fellépnetek, mielőtt befuttok - ha egyáltalán befuttok?
Mindezt úgy is végig bírnád csinálni, hogy közben ott lebeg a fejed felett, hogy talán sosem térül meg a sok erőfeszítés? Sőt, az az esélyesebb, hogy végül - két szék közt a pad alá esve - az uncsi, de biztonságos jövőképről is lemaradsz. És nagyanyámat idézve: "mehetsz utcaseprőnek".
Ha nagy leszek, senior account manager leszek!
A "valósítsd meg önmagad" és az "én nagy dolgokra születtem" világában valahogy egyre jobban tudom azokat becsülni, akik ki merik mondani, hogy szeretik azt, amit csinálnak. Akkor is, ha az nem "kiemelkedő", "egyedi" vagy "kalandos". Mert ők szeretnek mérnökök, logisztikusok, hr-esek vagy épp vízvezeték szerelők lenni. Hiszen ők ezekben találták meg a (kb.) tökéletes egyensúlyt a:
- felelősség/anyagi biztonság,
- stresszmentesség/kreativitás,
- szellemi kihívás/kiszámíthatóság
és bármilyen egyéb faktor között.
Ha viszont nem érzed jól magad ott, ahol vagy (mármint tényleg, és nem csak az frusztrál, hogy nem te vagy az új Steve Jobs), akkor változtass! Találj egy jó kis álmot, amit megvalósíthatsz! De tudod, a "jó kis álmok" lényege, hogy tényleg neked valók. Mert nemcsak az izgi és csillogó részük passzol hozzád, hanem a "kibírás" is.
Ezeket az álmokat úgy hívják, hogy "célok".
És most nem fogok neked hazudni: lehet, hogy ezzel nem kerülsz fel az újságok címlapjára, és film sem készül majd az életedről. Viszont el kell döntened, hogy te menő vagy boldog akarsz lenni. Mert akármit is harsog a korszellem, a kettő nem ugyanaz.
Forrás: sh.hu
Facebook
Pinterest