A szerelem lehet gyönyörű, de ugyanolyan fájdalmas is, attól függően, hogy az érzés kölcsönös-e, vagy sem. Ha visszavonhatatlanul beleszerettünk valakibe, ráadásul az a valaki folyamatosan az életünk része, és már az egyik legjobb barátunknak is mondhatjuk, elképesztően nehéz dolgunk van. Ha a másik fél ezt érzi, és ki is jelenti, hogy semmit nem szeretne tőlünk, azonban ugyanúgy keres, mindig ott van, ahol mi, és folyamatosan félreérthető célzásokat tesz, az borzasztó romboló és egészségtelen dolgokhoz vezethet. Egyrészről mi magunk nem vagyunk képesek kiszakadni az ördögi körből, a végén mindig reménykedünk egy kicsit, ami addig tart, amíg a másik fél nyíltan nem randizik az orrunk előtt. Hiszen barátok vagyunk, ez belefér, nem igaz? A válasz egyértelműen NEM. De mégis hogyan vethetünk ennek véget?
Legyünk önzőek
Néha igenis muszáj, hogy meghúzzunk egy határvonalat, akármilyen fájdalmas is. Ha biztosan tudjuk, hogy a másik fél nem akar velünk kapcsolatot, akkor a barátság sem fog működni. Ugyanis ha barátok maradunk, mi mindig abban fogunk reménykedni, hogy a másik majd meggondolja magát, egyszer meglátja bennünk azt, akire szüksége van mint társ. Ez viszont nem fog bekövetkezni, mi pedig csak egyre jobban fogunk sérülni. A legfontosabb, hogy gondoljunk magunkra, és a saját boldogságunk legyen a legfontosabb.
Tartsunk távolságot
Ez a kapcsolat valószínűleg előbb-utóbb igen csúnya véget fog érni, ezért akármilyen fájdalmas, jobb, ha véget vetünk neki, mielőtt még jobban sérülne méltóságunk, büszkeségünk és persze szerelmes szívünk. Bár az elválás mindig szomorú, gondoljunk arra, hogy egy új kezdettel új esélyt adunk saját magunknak.
Nézzünk szembe a valósággal
Talán az a legnehezebb, amikor az ember az álomvilágból nem akar felébredni, hiszen az állapot, amiben van, az egyszerre teszi boldoggá – hiszen ott van szerelmünk a közelünkben – és borzasztó boldogtalanná. Próbáljuk az egész szituációt végiggondolni külső szemmel. Ha ez egy barátunkkal, szerettünkkel történne, milyen tanácsot adnánk neki? Mit gondolnánk erről az egészről? Van értelme magunkat kínozni? Mi a cél? Mi lehet a végkifejlet? Ha ezekre őszintén válaszolunk magunkat, tudni fogjuk, mi a helyes döntés.
Forrás: ridikul.hu