És ezek a témák visszhangoznak bennünk időről időre. Tudjuk, hogy minél később beszélünk róluk, annál nehezebb lesz, mégis halogatjuk. Pedig gyakran olyan ez, mint amikor letépünk egy ragtapaszt: gyorsan kimondjuk, aztán hagyjuk, hogy történjenek a dolgok a maguk útján.
A szakemberek azt tanácsolják, hogy ha ilyen helyzetben vagyunk, maradjunk kedvesek és nagylelkűek, támogatóak és segítőkészek. Nicole Martinez pszichológus szerint ne kritizáljunk ilyenkor, ne támadjunk, mert a másik úgyis rossz hangulatban lehet a kellemetlen témától, nincs szükság arra, hogy még mi „rátegyünk egy lapáttal”.
Ha ismerjük, ráadásul igencsak jól ismerjük a másikat, akivel éppen beszélni szeretnénk, akkor tudhatjuk, hogy mik azoka a szavak, kifejezések, amiket szívesen hall és mik azok, amiket nem szeret. Tudjuk, hogyan beszéljünk vele.
És mik lehetnek ezek a kellemetlen, kínos témák? ilyen például, ha támadás ér valakit. Akár fizikai, akár lelki bántalmazásról van is szó, nem szívesen beszélünk róla, pedig tudjuk, hogy kell, ha meg akarjuk védeni magunkat. De hasonlóan rossz érzés, amikor a kapcsolati státuszunkról beszélünk a partnerünkkel. Vajon ő hogy látja? Komolyan vesz? Szakítani akar?
De lehet, hogy fiatalon tettünk valamit, vagy bármilyen személyes történet esett meg velünk a múltban, amire még saját magunk sem szívesen emlékszünk vissza, nemhogy másnak elmeséljük. Vagy ha egy szerintünk nagy hibát fedezünk fel az egyik barátunkban, szerelmünkben, és ezt szeretnénk közölni vele.
Álljunk a másik elé, és essünk túl rajta, így nekünk is és neki is sokkal könnyebb lesz.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest