Kamaszszerelem – egy fiatal szív is összetörhet

Ha kiskamaszunk szerelmi bánatával fordul hozzánk, soha ne mondjuk neki azt, hogy pár év múlva csak nevetni fogsz rajta, mert megsértődhet ránk, méghozzá joggal, és az is előfordulhat, hogy legközelebb már nem minket keres meg ilyen jellegű problémáival, s egy szülő vagy nagyszülő számára ez hatalmas veszteség. Az úgyis elmúlik és a hasonló mondatok nem építik, hanem rombolják a kapcsolatainkat. Ne felülről lefelé, leereszkedően beszéljünk vele, hanem üljünk le mellé, hallgassuk meg kellő komolysággal. Érezze, hogy megértjük és átérezzük a problémáját, mely létező, valós baj.

Semmiképp se legyünk okosabbak

Ez most nem az a szituáció, amelyikben nevelnünk kell a csemetét, ez most az a szituáció, amikor „csak” mellette kell lennünk. Ha kell, csendben. Nincs szükség az én megmondtam, hogy ne állj vele szóba típusú kijelentésekre sem, hiszen ezzel is csak többet ártunk, mint használunk. Ha ő hozza fel, anya, te figyelmeztettél, hogy ne álljak vele szóba, üssük el valamivel, fejcsóválás és bólogatások, fintorok helyett vigasztaljuk, te nem tudhattad, hogy ilyen, és legyünk megértőek.

Őszinteség

Amit a gyermekünk minden szituációban, így ebben is elvárhat tőlünk, az a teljes őszinteség. Ne áltassuk, még akkor sem, ha az igazság fájhat neki. Joga van tudni, hol hibázott, mit rontott el véleményünk szerint, hogy megérthesse és elsajátíthassa azt az értékrendet, melyet a mi családunk helyesnek tart. Lehet, hogy fájni fognak neki ezek az őszinte mondatok, de egyszerűen tudnia kell.

Ne kérdőjelezzük meg

Sose kérdőjelezzük meg az érzelmeit, azok őszinteségét. A nem értem, mit eszel rajta mondat is nagyon fájhat, és elbizonytalanítja az érzéseiben, oda a magabiztosság. Helyette jólesik ilyenkor, ha azt hallja, megértem, hogy nagyon szereted, tudom, hogy mennyire szenvedsz most…

Nekem jobban fáj

Ha egy szülő azt tapasztalja, hogy bántják a gyerekét, akkor az borzalmas kínokat él át, és legszívesebben ösztönből nekimenne a gaztevőnek, ordítana vele egy sort. A valóságban azonban ezt (sajnos) nem teheti meg, pontosabban senkinek nem használna vele. Fontos, hogy ha tehetjük, ne avatkozzunk bele a gyerek szerelmi életébe, ne hívjuk fel a másik kamasz szüleit, pláne őt, és ne kérjük rajta számon a vélt vagy valós sérelmeket. Elégedjünk meg azzal, hogy itt és most annyi a szerepünk, hogy hallgatunk, együttérzünk, szeretünk és támogatunk.

Levezetés

Ha már mind a ketten (hárman, négyen) jól kisírtuk magunkat, valamelyest megnyugodtunk, a hangulat meghitt, és megengedi, akkor nyugodtan meséljünk a mi hasonló tapasztalatainkról. Még az sem baj, ha egy kicsit színezünk az eseményeken, a mostanihoz igazítjuk a történetet (legtöbbször erre nincs is szükség, az idő és az emlékezetünk elvégzi helyettünk ezt a munkát), a lényeg, hogy mondjuk el őszintén, mennyire fájt, milyen szerencsétlen helyzetben voltunk anno, és azt éreztük, nincs kiút. Elmondhatjuk, hogy a mai napig szeretjük első szerelmünket, legalábbis az emlékét, és soha, de soha nem felejtjük őt el.

Kikapcsolódás

Ha pedig már túl vagyunk az első sírós, összebújós napokon, meggyászoltuk a veszteséget, akkor utána kutya kötelességünk kirántani gyermekünket az önsajnálat mocsarából. Szervezzünk közös programokat, sétáljunk együtt sokat, nézegessünk kirakatokat, vagy ha tehetjük, utazzunk el – lényeg, hogy tereljük el a gondolatait, és máris a gyógyulás útjára léptünk, együtt.

Forrás: ridikul.hu