Amennyiben tervezett a gyerkőc, és az apuka a legszebb érzésekkel várja az örömhírt, ott is lehet meglepetésbe csomagolni és előrukkolni a dologgal, de még nagyobb lehet az élmény, ha az apuka tényleg meglepődik. Mert fel volt ő ugyan készülve a helyzetre, de mégis meghökken. Fel is kell dolgozni, hogy ettől kezdve nemcsak párkapcsolatban, de CSALÁDBAN kell gondolkodni.
Összegyűjtöttünk néhány emlékezetes élményt babaörömhír fronton:
András, 35 éves, üzletkötő
Sokat vagyok úton, ilyenkor esténként csetelünk, vagy hosszas telefonbeszélgetéseket folytatunk a párommal. Egy éve megkértem a kezét, tervezzük az esküvőt, de bevallom, a baba téma még egyikünk számára sem volt annyira fontos. Én legalábbis azt gondoltam, pont ráér még pár évig, úgyse vagyok sokat otthon, majd ha munkát váltok, vagy benn maradhatok a központban. Másként alakult. Egyik este a szokásos csetes, hosszas beszélgetést folytattam kedvesemmel, elköszöntem tőle, ágyba készültem, amikor kopogtattak az ajtón. Utánam autózott a párom. Megdöbbentem, nem féltékeny természet, eszembe se jutott, hogy csekkolás lehet. Nem is volt az. Hozott egy üveg bort, de csak egy poharat. Meg egy mesekönyvet. Rögtön tudtam, mi a helyzet. Egész éjjel meséket olvastunk. És mind a ketten ittunk. Egy pohárból. Hosszú hónapokig ő akkor utoljára. Kisfiunk született. És szívesen mondanám, hogy az a mesekönyv a kedvence, amit akkor éjjel olvastunk, de nem igaz. Egészen más mesék jönnek be neki.
Tibor, 30 éves, informatikus
Hogy lehet elmondani egy kockának, hogy lesz egy utód? Kockával. E-mailben kaptam a szerelmemtől egy grafikát, amin két nagy kocka között feszít egy kis kocka. Nem kellett mellé magyarázat.
Zsolt, 28 éves, mezőgaszdász
A párommal már két éve együtt éltünk, és ő tudta, fiatalnak érzem még magam a családalapításhoz, később tudtam csak elképzelni magam apaként. De várandós lett, és nem igazán tudta, hogy is mondja ezt kíméletesen el nekem. Végül nem mondott semmit, de láttam rajta, valami van. Sápadt volt, sokszor ingerült. Eleinte nem értettem, egészen másra gondoltam, azt hittem, nem tetszik neki a velem való élet, nagyvárosi lány, megunta a vidéki életformát, megbánta, hogy hozzám költözött. De faggatni nem akartam, gondoltam, kiforrja magát a dolog. Végül két-három hét után, amikor a nemrég született kiskecskéket simogattuk, felfigyeltem az arcára. Szó szerint rá volt írva minden, az a gyönyörű, lágy tekintet, a mozdulat, ahogy a pici állatokhoz ért… aztán ahogy rám nézett. Egyszerűen rá kellett kérdeznem. Nem is sejtettem, hogy ekkora öröm apává válni. Jó, hogy nem vártunk tovább. És azóta is bánt, hogy neki „félnie kellett” attól, ahogy reagálok: örömmel vagy elutasítással? Ettől egyetlen nőnek sem lenne szabad tartania.
Milán, 42 éves, autószerelő
Sokáig kellett várni a babára, már azt hittük, mi erről lemaradunk, szóval nekem óriási élmény volt, amikor végül megtudtam. Hogyan? A párom varrónő, és varrt egy miniatűr szerelőoverallt. Pont olyat, amilyet én is használok a műhelyben. Pántokkal, zipzárral, zsebekkel. És az ebédem mellé azt is becsomagolta, berakta a táskámba. Az összes kollégám látta, amikor elővettem, rábámultam, felordítottam. Persze hívtam azonnal a párom, hogy ugye ez az, amire gondolok. Hát, aznap nem sokat dolgozott a csapat. Ünnepeltünk.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest