Nézzük tehát azokat a szituációkat, amelyek esetében sokkal jobb, ha egyedülállók vagyunk, mint sem. Ilyen például, ha egy rossz párkapcsolatban vagyunk, vagy annak éppen a végén. Inkább engedjük el a másikat, hogy akadálytalanul tudjunk randizni másokkal, új embereket megismerni. De ugyanilyen oka lehet a szinglilét kipróbálásának, ha éppen olyan élethelyzetben vagyunk, amikor dönthetünk arról, folytassuk-e a párkapcsolatot, vagy sem. És a befejezés egyik oka lehet az is, ha még sosem voltunk egyedül, de kíváncsiak vagyunk rá, és szeretnénk kipróbálni, milyen az, amikor csak önmagunkra számíthatunk

Ugyancsak oka lehet, hogy befejezzük a kapcsolatunkat, ha nem bízunk a másikban. Ha folyton aggódunk és féletékenykedünk, ha attól tartunk, hogy megint (!) megbánt, akkor jobb inkább kilépni és egyedül folytatni. De ha úgy érezzük, hogy „bedarált bennünket a gépszíj”, és ki kell lépnünk a mókuskerékből, akkor se habozzunk. Ha levegőváltozásra vágyunk, új kalandokra, sok utazásra, akkor minden bizonnyal azt is kell tennünk. S ha a párunk nem partner a vágyaink megvalósításában, érdemes egyedül belevágni az ismeretlenbe.

Önzőség és összetört szív

Akkor sem érdemes erőltetni a kapcsolatot, ha rájöttünk, hogy túl önzőek vagyunk a párkapcsolathoz. Akkor meg aztán végképp érdemes egy ideig szingliként léteznünk, ha összetörték a szívünket! Mert kell a regenerálódás, hogy összeszedjük magunkat, hogy visszataláljunk önmagunkhoz.

És ajánlott az egyedülálló kapcsolati státusz abban az esetben is, ha éppen egy olyan életszakaszban vagyunk, amikor fogalmunk sincs, hogy mit szeretnénk. Ahogyan akkor is, amikor annyi minden történik körülöttünk, annyi változás és ismeretlen dolog, hogy arra már végképp nincs energiánk, hogy egy párkapcsolatot is életben tartsunk.