A megszállottság vonzó és bájos is lehet egészen addig, amíg nem lesz terhes valaki számára. A szerelemben sajnos ez könnyen megeshet – a szerelmünkkel könnyen megfojthatjuk a párunkat, ha túlzásba esünk. Merthogy állítólag egyetlen férfi sem szereti, ha tökéletesen kiszolgálják, ha a partnere feláldozza önmagát és az életét miatta, illetve a kapcsolatuk miatt. Vagyis érdemes felismerni a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy átestünk a ló túloldalára, vagyis hogy a szerelmünk megfojtja a párunkat.
Hová tűnik a saját személyiségünk?
Erre utalhat például, ha feszültek, nyugtalanok vagyunk, egyszerűen nem találjuk a helyünket, amikor nem vagyunk együtt. Ehelyett inkább élvezzük egy kicsit az egyedüllétet, foglalkozzunk önmagunkkal. A párunk is szívesebben veszi majd, ha egy kiegyensúlyozott partner várja otthon. Hagyjunk időt és lehetőséget a párunknak és önmagunknak is, hogy találkozhassunk a barátainkkal, hogy a saját életünket, a saját életüket élhessék.
Ha folyamatosan meg akarunk felelni valakinek, könnyen előfordulhat, hogy sem szóban, sem tettben nem vagyunk őszinték. Pedig az őszinteség az egyik legfontosabb alappillére a boldog párkapcsolatnak. Ugyancsak feszültséghez és konfliktushoz vezethet az állandó ellenőrizgetés, amikor folyton hívjuk a másikat, üzeneteket írunk, nyomozunk, tudni akarjuk, hogy mikor, kivel és mit csinált. A túlzott féltékenység is megfojthatja a másikat. Ugyanígy – mondjuk úgy – „természetellenes”, ha valaki mindig mindenben egyetért a párjával, ha sosincs saját véleménye, sosem ellenkezik, hanem mindenbe beleegyezik, mindenben egyetért a párjával.
Ahogyan az sem jó, ha (már) csak azért vagyunk valakivel, mert nem szeretnénk egyedül lenni, ragaszkodunk a párkapcsolathoz. És ne akarjuk megváltoztatni a másikat, az úgysem szokott összejönni. Fogadjuk el olyannak, amilyen.
Forrás: ridikul.hu