Apróságnak tűnhet, sőt először talán nevetünk is rajta, hogy a közös szennyestartónkból csak a saját ruháit mossa ki, ahelyett, hogy egyenlő arányban tenne a miénkből is, pedig valójában ez lehet az egyik első intő jel. Gondoljuk csak végig, hogy mi magunk hogyan csináljuk ugyanezt? Amikor kiszedjük a ruhákat a szennyestartóból, hogy betegyük a mosógépbe, mindig igyekszünk úgy elosztani a megengedett ruhamennyiséget, hogy mindenki ruháiból jusson bele. Egy idő után erre már oda sem kell figyelnünk, hiszen annyira automatikus, hogy kettőnkre mosunk. Ha a másik többszöri figyelmeztetés után sem változtat ezen a hozzáállásán, talán érdemes átgondolni, hogy miért nem gondol ránk is.
Csak magának vásárol
Ha megkérjük, hogy menjen el a boltba, egyszerűen elfeledkezik arról, hogy mindkettőnkre gondoljon a vásárlás során. A saját ebédjét, tízóraiját, napi gyümölcsadagját beszerzi, de mindenből csak egy személyre vásárol. Hasonlóan intő jel az is, ha főzéskor a legjobb falatokat azonnal kiszedi magának, ahelyett, hogy megosztaná velünk. Vajon milyen képet fest ez valakiről? Tervezhetünk vele? Vajon képes lenne lemondani a dolgokról egy közös gyermek vagy a család kedvéért és háttérbe szorítani önzőségét?
A házimunka helyett csak a saját dolgaival törődik
Az együttélés, a házasság soha nem egyszerű műfaj, eltart egy ideig, míg két ember összecsiszolódik, megszokja egymást és kialakít egy működő ritmust, ennek pedig szerves részét képezi a házimunka, a ház körüli teendők megosztása is. Ma már rég túl vagyunk a nő főz, mos, takarít, míg a férfi pihen korszakon, hiszen a nők is ugyanúgy dolgoznak, így természetes, hogy a férfiak is kiveszik a részüket az otthoni teendőkből. Ha a párunk ezt másképp gondolja és csak a saját dolgai érdeklik, ahelyett, hogy a közös életterünk fenntartására is fordítana energiát, érdemes feltennünk magunknak a kérdést: ő az, akire vágyunk?
Ész nélkül költekezik
Amíg nem kötünk házasságot, természetes, hogy külön kasszán vagyunk, de a közös dolgokra kialakítunk egy közös összeget. Ha azonban kezdjük úgy érezni, hogy egy személyben dolgozunk a közös jövőért és nincs mellettünk partner, aki ebben ugyanakkora részt vállal, az bizony nem jó jel. Ha mi a közös nyaralásra, esetleg egy új kanapéra gyűjtünk, míg a másik elszórja a pénzét olyasmire, ami csak neki fontos, azt nem kell ráhagynunk. Hívjuk fel a figyelmét arra, hogy közös célokat tűztünk ki magunk elé és most mégis az az érzésünk, hogy csak egyedül mi teszünk értük. Talán megérti és megtanul lemondani néhány dologról a közös jövőnk érdekében.
Nem száll be ténylegesen a jövőtervezésbe
És ha már a jövőtervezésnél tartunk, ha egy kapcsolat működik, akkor nemcsak a következő nyaralásig vagy a vasárnapi programig gondolkodunk, hanem szóba kerül a családalapítás is, ami bizony komoly anyagi vonzattal is jár. A nők többségének teljesen evidens, hogy ez komoly tervezést és előkészületeket igényel, arról nem is beszélve, hogy a szülési szabadság alatt szükségünk van a biztonságos háttérre is. Ha a másik fel nem érti meg, hogy a családalapítás mekkora lemondásokkal jár, nagy meglepetésként érheti ez az időszak, hiszen természetes, hogy ilyenkor már nem ő maga lesz a középpontban.
Azt állítja, hogy ő már nem tud megváltozni
Ez az a pont, ahol valószínűleg eldől minden. Ha a fentiekből többet is tapasztalunk és szembesítjük vele a párunkat, két út van: vagy ráébred és megérti, hogy mire céloztunk, vagy kijelenti, hogy ő nem képes megváltozni és így kell elfogadnunk őt, ahogy van. Egyik esetben sem lesz könnyű dolgunk, de a második jó ok arra, hogy komolyan elgondolkodjunk rajta, vajon ez a kapcsolat-e az, amiben lenni szeretnénk.
Forrás: ridikul.hu