Óvodáskorban még minden érdekes, a természet, az állatok, a mesék és a versek, de még az is, mi és hogy volt régen. Izgalmasak a színek, a formák, az évszakok, a számok és a betűk. Aztán ahogy átlépik az iskola kapuját, ez a lelkesedés fokozatosan alábbhagy, hiszen amikor már nem opcionális, hanem kötelező s megismerés, és tanulásnak, meg házifeladatnak, „teljesítménynek” van elnevezve, onnantól kezdve már nem igazán izgalmas, sőt, valami olyasmi válik belőle, amit jobb minél messzebb elkerülni. Nagy szerencse kell hozzá, hogy a kisiskolás másképp érezzen, egy kivételesen különleges tanító néni vagy egy nagyon nyitott szívű és elméjű gyermek a minimum. Esetleg egy lelkes szülő, akinek fontos, hogy a gyermeke minél tovább, esetleg élete végéig szomjazza a tudást. De nézzük, mit tehetünk annak érdekében, hogy a tanulás ne nyűg, hanem élmény és játék legyen minél tovább.
Ne erőltessünk semmit
Szülőként az egyik legnagyobb kihívás, hogy saját beteljesületlen álmainkat ne próbáljuk meg a gyermekeinkre erőltetni, ők ugyanis nem a mi életünk folytatását élik, hanem szerencsés esetben a sajátjukat, nekünk kizárólag annyi a feladatuk, hogy az ő saját kis útjuk minél simább, kiegyensúlyozottabb, zökkenőmentesebb legyen, valamint hogy kiteljesedjenek abban, amiben a lejobbak. Tehát mutassuk meg nekik minél többet a világból annak érdekében, hogy legyen miből meríteni.
Sport
Persze nagyon fontos, hogy egy gyerek sportoljon, nagyon jó érzés lehet a pálya szélén állni és szurkolni neki, de nem mindenkinek való ez a fajta kötöttség. Ha nem akar hetente kétszer edzésre járni, vagy nem bírja a csapatsportokat, ne legyünk csalódottak, legalábbis ne mutassuk ki felé. Ebben az esetben szervezzünk kültéri tevékenységeket mi magunk, ha már hosszabbak lesznek a nappalok és belefér az időnkbe, menjünk el együtt délutánonként uszodába pancsolni, vagy egy parkba futkosni, hétvégén pedig kiránduljunk nagyokat. Ha ettől kedvet kap, az jó, de ha nem, akkor sem történik tragédia: legalább kint vagyunk a szabad levegőn együtt, és mozog a család. Vagy ha mi magunk sportolunk valamit, akkor vigyük el magunkkal pár alkalommal a gyermekeket is, hiszen semmi sem olyan ragadós, mint a jó példa.
Természet
És ha már kint vagyunk a friss levegőn, a természetben, mutassuk is meg neki a különböző növényeket és a fűben lapuló állatokat, ne pedig csak végigrohanjunk a turistaúton. Vigyünk magunkkal kis határozókat, és mondjuk el, melyik fa micsoda, milyen a levele, a termése. Az sem baj, ha látszólag nem figyel oda, higgyük el, hogy ha valóban fogékony erre a témára, akkor megragad. De időnként látogassuk meg esetleg a közeli állatkertek, vadasparkok valamelyikét, vigyük magunkkal a „szakirodalmat”, vagy olvassuk el figyelmesen az állatok kerítésére kirakott olvasnivalókat. A nap végén pedig feltétlenül beszéljük át, mi láttunk, miket tanultunk aznap, hogy rögzüljön is a napközben felszedett tudás.
Könyvtár – és benne a könyvek
A gyerekkönyvtárak csodálatos helyek: a legtöbben van játéksarok, a lányoknak főzősarok is, így ténylegesen, szó szerint játékos a tanulás. Már egészen kiscsoportos kortól lehet vinni őket oda, ahol a világ összes tudása karnyújtásnyira van. Ezen kívül sose sajnáljuk az időt a mesére, méghozzá arra a mesére, amit mi olvasunk fel neki. Nem baj, ha már iskolás és ő maga is elboldogul a betűkkel, azért amit anya, apa vagy a nagyszülő olvas fel neki, az egészen más. Ne sajnáljuk a közös olvasással töltött időt még egy felső tagozatostól sem, hiszen semmitől sem fejlődik olyan látványosan, mint a betűtől.
Színház
Miért jó választás a színház a gyermekek részére? Mert egy olyan közeg, amely minden érzékszervüket megmozgatja, figyelni kell a szóra, a látványra, a hangra, az illatra, és bizony a szívükkel is. A színházban valóságossá, kézzelfoghatóvá válik a képzelet. Létezik ennél tökéletesebb közeg egy gyermek számára? A színház nem közvetlenül szabályokkal vagy tiltásokkal tanít, hanem a sűrített valóság pillanatnyi élményével, erős benyomásokkal – olvasható a 2015-ös Gyermekszínházi Világnapi Üzenetében.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest