Iszonyú, amit a párom akar tőlem: Adjam fel az életem?!

A család, amelyből származom, nem volt jómódú. Persze a szüleim mindent megtettek, hogy segítsenek, de már a középiskola mellett is dolgoztam. Miután felvettek a jogi egyetem nappali szakára, délután és esténként két állást is betöltöttem, hogy az ösztöndíjam kiegészítsem. A diplomaosztó után rögtön munkába álltam. Az évek során folyamatosan képeztem magam, lakásom, autóm lett, és egy olyan életem, amelyre mindig is vágytam. És még a szüleimet is tudom segíteni! Már csak a megfelelő társ hiányzott, és fél éve őt is megtaláltam! Ha nem lenne szirupos, azt mondanám, tökéletes az életem, már az esküvőt és a gyerekeket tervezzük. 

Nemrégiben azonban egy új lehetőséget ajánlottak fel neki, egy másik országban. Nem kérdéses: nem lehet nem elfogadni a karrierje szempontjából fontos ajánlatot. Amihez azonban ki kell költöznie. Természetesen azt kéri, hogy menjek vele. De nekem ott szinte mindent elölről kéne kezdenem, például a hazai jogszabályok ismerete odakint mit sem ér. Azt mondja, hogy fog annyit keresni, hogy ne kelljen dolgoznom. De eszem ágában sincs háztartásbelinek lenni! Plusz hogy a barátaimtól és a szüleimtől is távol lennék. 

Mégis: nagy a kihívás. Ehhez szerettem volna egy kis időt kapni. Én úgy gondolnám, hogy az lenne a praktikus, ha ő előre menne, berendezkedne, és addig én kitalálom, hogyan rendezem el a dolgaim. Majd utánamennék. 

Erről azonban hallani sem akar. Elvárja, hogy gyorsan felszámoljam az eddigi életem. Különben szakítunk. Kimondta. Nem szoktam hozzá, hogy ultimátumot kapjak. Most már egyre erősebben azt érzem, hogy mégsem ő az igazi. Ha az lenne, nem várná el, hogy mindent feladjak, szinte pillanatok alatt. Mindig sokat tanultam, dolgoztam azért, hogy az legyek, aki. De háztartásbeliként nem tudom elképzelni az életem.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu