Irigység a kapcsolatban – a szerelem mérgezője

Hiába is gondolnánk, hogy velünk ilyen nem történhet meg, bizony könnyen alakulhat olyan élethelyzet, amikor szembesülnünk kell a saját gyengeségünkkel. Néha valóban nehéz együtt örülni a másikkal, ha mindent beárnyékol, hogy mi nem érezzük magunkat sikeresnek.

Hogyan küzdhetjük le?

Önvizsgálat

Próbáljuk meg végiggondolni, hogy mi miatt lehet, hogy nem önfeledt örömet, hanem irigységet érzünk a párunk iránt? Talán amiatt, mert mi az utóbbi időben rossz passzban voltunk? Talán nem volt alkalmunk, lehetőségünk kiteljesedni úgy semmiben, ahogy most neki? Bármelyikről is van szó, a legfontosabb első lépés ahhoz, hogy rendezzük a fejünkben a dolgokat, az, hogy felderítjük a saját érzéseink gyökereit. Könnyen lehet, hogy rájövünk, hiányzik valami az életünkből, hogy rég éreztük a semmivel össze sem hasonlítható sikerélményt és itt az ideje, hogy elővegyük régi hobbinkat, dédelgetett álmainkat vagy keressünk valami újat, amibe eddig sosem mertünk belevágni.

Közös sikerünk

Az is lehet, hogy azért érint minket annyira rosszul a másik sikere, ahelyett, hogy vele örülnénk, mert úgy érezzük, ez egyedül az ő sikere, és nekünk semmi szerepünk nincs benne. Ez szinte biztosan nem így van, hiszen minden kapcsolat alapja a támogatás, hátteret és biztonságot nyújtunk a másiknak, amikor egy fontos célért küzd a karrierjében vagy önmegvalósításában.

Mások vagyunk

Régi és örökbecsű bölcsesség, hogy nem érdemes egymáshoz hasonlítgatnunk magunkat. Ez az iskolás évek alatt különösen nehéz, amikor egy testvérrel vagy a barátokkal vállt vállnak vetve küzdünk, hogy elérjük a céljainkat, és mind ugyanazokat az akadályokat próbáljuk leküzdeni. Felnőttkorban azonban már más a helyzet, és a legjobb, amit tehetünk, ha megtanuljuk nem hasonlítani magunkat senki máshoz, beleértve a párunkat is. Bár lehet, hogy együtt élünk és közelről szemléljük a sikereit, sőt, akár az is lehet, hogy ugyanaz a szakmánk, más emberek vagyunk, más léptékben halad a karrierünk. A fontos az, hogy saját magunkhoz képest próbáljunk meg előbbre jutni, nem az, hogy a másikat legyőzzük. Mindig a saját idővonalunkon, skálánkon nézzük a sikereket, ne a másikéhoz hasonlítsuk magunkat, így megtanulhatjuk leküzdeni az irigységet is.

Beszéljünk róla

Ha nem megy egyedül, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni az érzéssel, akkor ne is próbálkozzunk azzal, hogy egyedül oldjuk meg, inkább keressünk valakit, aki meghallgat, akinek őszintén elmondhatjuk még az ilyen kellemetlen gondolatainkat is. És ha ez épp a párunk? Hát, nosza, jobb az őszinteség, mint az elfojtott érzelmek, de mindenképp várjunk vele, és ne keserítsük meg a siker okozta boldog perceket. Miután már kiünnepelte magát, talán finoman elmondhatjuk neki, hogy bár nagyon örülünk a sikerének és tudjuk, hogy mennyit dolgozott érte, ráébresztett minket arra is, hogy mi is vágyunk erre és kérjük a segítségét, megértését. Biztosak lehetünk benne, hogy meg fogja érteni és támogat majd minket abban, hogy rájöjjünk, mire is lenne szükségünk a kiteljesedéshez, ahhoz, hogy önfeledten tudjunk együtt örülni, és ne férkőzzön be közénk a mindent megmérgező irigység.

Forrás: ridikul.hu