Bármi lehet, viszont az irigység gyakran viszályt szül, eltérít minket a jelenből. Elfelejtünk elégedettek lenni, örülni annak, ami van, és olyanra vágyakozunk, ami még nincs vagy lehet, hogy soha nem is lesz. De hogyan fordíthatjuk saját hasznunkra az irigységet? Azzal, hogy tudatosítjuk!
A legtöbbször az a probléma, hogy észre sem vesszük, hogy irigyek vagyunk. Nem tudatosul, hogy miért érezzük magunkat rosszul, egyszerűen csak szörnyű érzés kerít minket hatalmába egy kerek fenekű fitneszdíva láttán, vagy elszorul a szívünk, amikor a barátnőnk kezét megkérték ahelyett, hogy vele örülnénk… A másikat hibáztatjuk, és még csak nem is nyíltan: jobb esetben csak magunkban őrlődünk, rosszabb esetben megpróbáljuk megfúrni a másik sikerét is, undok pletykákat kezdünk róla terjeszteni. Pedig ha az irigységet inkább arra használnánk, hogy elgondolkodjunk, miből fakad, tehetnénk egy lépést a teljesebb és értékesebb élet felé.
Fontoljuk meg a következőt: legközelebb, amikor valami alapvetően szép és örömteli dolog kapcsán összeszorul a szívünk, vizsgáljuk meg, nem az irigység támadt-e fel bennünk. Ha igenlő válaszra jutunk, üljünk le, és kicsit elmélkedjünk ezen, minden ítélkezés nélkül: pontosan mire vagyunk irigyek? Mit szeretnénk megkapni, ami nekünk nincs meg? Mi hiányzik az életünkből? Elveszett a harmónia és az öröm a párkapcsolatunkból? Úgy érezzük, nem becsülnek minket eléggé a munkahelyünkön? Többet szeretnénk utazni? Azt gondoljuk, hogy egy felsőbb körbe tartoznánk, ha olyan cipőben tipegnénk, vagy olyan autóval járhatnánk? Ne szégyenlősködjünk, most csak magunk vagyunk! Ne fogjuk vissza magunkat, és ne ítéljük el érzéseink miatt – ha sikerül őket felszínre hoznunk, és szavakba öntenünk, már hatalmunk van felettük. Egy lépéssel távolabbról szemlélve ezeket új dolgokra jöhetünk rá, és könnyen lehet, hogy kiderül, nem is olyan fontosak, ahogy eddig tűntek…