Kapcsolata válogatja, de ha azt érezzük, hogy szakítanunk kell, ne húzzuk, halogassuk, ne féljünk kilépni, ha úgy alakul. Inkább vegyünk eg nagy levegőt, és mondjuk meg a párunknak, hogy nekünk ez így nem megy. És örüljünk a megkönnyebbülésnek!
Inkább örüljünk a szakításnak, ha…
… folyamatosan attól tartunk, hogy elhagynak bennünket.
… más párokat mindig szebbnek és jobbnak látunk magunknál.
… a közös múltunkra gondolunk, előbb a rossz emlékek jutnak eszünkbe.
… a féltékenység mindennapos jelenség (volt) közöttünk.
… szégyelltük magunkat azok miatt a dolgok miatt, amik valójában érdekelnek bennünket.
… úgy érezzük, hogy a párunk nem támogatja a karrierünket.
… elvesztettük a barátainkat a párkapcsolatunk miatt.
… nem partnerek vagyunk, hanem az egyikünk mindig dominánsabb a kapcsolatban.
… hiányoljuk a párunk régi önmagát. Vagy a sajátunkét.
… rosszul érezzük magunkat a másik családja körében. És fordítva.
… mindig el kell rejteni egy tulajdonságunkat, hogy megfeleljünk a másiknak.
… bármelyikünk is foggal-körömmel ragaszkodik a másikhoz.
… folyamatosan aggódunk, hogy vajon mit csinálhat a másik, amikor nem vagyunk együtt.
… a legkisebb vita is hatalmas veszekedésbe torkollik minden alkalommal.
… a kapcsolatunkra jellemző a kettős mérce.
… folyton azzal fenyegetőzik az egyikünk, hogy szakítani fog.
… a kapcsolat többször volt nyomasztó, mint felemelő.
… a környezetünk is úgy gondolja, hogy külön jobb lenne mindkettőnknek.
… érzelmileg jobban függünk a másiktól, mint fordítva.
… valójában sosem voltunk igazán egy pár.
Forrás: ridikul.hu