Hát, te tudod, de…
Ez minden mondatok legalattomosabbika, mert olyan, mintha átadnánk a másiknak a döntés jogát, de mellette már előre elhatározzuk, hogy mit akarunk, és csak azt fogadjuk el megfelelőnek. Ezzel úgy manipulálunk mást, hogy valójában bűntudatot keltünk benne, és ezzel tereljük az általunk jónak tartott irány felé. Sokkal egyszerűbb, ha nyíltan elmondjuk a véleményünket, és nem apró megjegyzésekkel és odaszúrásokkal operálunk, mert ez csak feszültséget kelt
Sajnálom, mindig elfelejtem!
Ha újra és újra „elfelejtünk” megcsinálni valamit, azaz eszünkbe jut, de úgy döntünk, hogy inkább azt füllentjük: elfelejtettük, a manipuláció egyik klasszikus formája. Előbb-utóbb rákényszerítjük a másikat, hogy ő tegye meg azt, amit mi mindig halogatunk, de ezt úgy tesszük, hogy nem vállaljuk fel: nincs kedvünk megcsinálni a szóban forgó feladatot. Nem vállaljuk fel a konfliktust, és megvezetjük a másikat, hogy végül így is, úgy is ugyanaz legyen a vége.
Jó, akkor majd megcsinálom én…
Manipulációnak számít, ha amúgy nem akarjuk megcsinálni a szóban forgó dolgot, csak arra várunk, hogy a másik azt mondja: nem kell, majd én megcsinálom. Ehhez a mondathoz egy jellemzően passzív-agresszív hangnem is társul, ami már magában nem szép dolog, pláne ha még befolyásoljuk is vele a másikat.
De nem szeretnél inkább…?
Ha mi szeretnénk valamit, és a másikat ezzel próbáljuk megvezetni, az sok jóra nem vezet. Ha megkapjuk, amit akarunk, csak azért, mert manipuláltuk a másikat, a másik nem érzi jól magát, ha pedig nem válik be a stratégia, mi lehetünk bosszúsak. Inkább mondjuk ki nyíltan, hogy mi mit szeretnénk!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest