Így kellett rádöbbennem, hogy a férjem egy gyáva féreg. Kiderítettem, miért csinálja ezt velem

Én alapvetően nem vagyok egy veszekedős fajta. Azt vallom, hogy mindent meg lehet oldani kulturáltan és kommunikációval és kulturált – ha viszont üvöltöznek egymással az emberek, sehova sem vezet. A párom épp ezt szerette bennem, képes voltam arra, hogy leüljünk és megbeszéljük a gondokat. Néhány hónappal ezelőtt azonban megváltozott valami. Mindenen vitázott, és – amit a legjobban utálok, – mindenért kiabált. Ha azt találta ki, hogy menjünk vacsorázni, és nem lettem kész öt perc alatt, balhézott. Ha megkértem, hogy vigye ki a szemetet, fel volt háborodva. Ha nem talált valamit a (szerinte) megszokott helyén, abból hangos veszekedés lett. Egyre rosszabbul éreztem magam, fizikailag is, lelkileg is. Nem tudtam mire vélni a kialakult helyzetet. Mikor elpanaszoltam a dolgot a legjobb barátnőmnek, egyenesen rám kérdezett: Miért nem válsz el, ha ennyire elviselhetetlen lett?

Ekkor jött a megvilágosodás, valami megváltozhatott, és ennek nem én vagyok az oka. Puhatolóztam a munkahelyén, hátha ott történhetett valami. Szerencsére a főnökének a titkárnőjével jóban vagyok, őt kérdeztem meg. Először mellébeszélt, majd kibökte: van egy új lány az osztályon, akivel az én párom rendszeresen együtt ebédel. Sokat beszélgetnek. Talán lehet köztük valami. Aznap este otthon erre rákérdeztem. Nagy nehezen bevallotta, hogy igen, tetszik neki egy lány. Ekkor döbbentem rá, valójában egy gyáva féreg a férjem, aki ahelyett, hogy tiszta lapokkal játszott volna, inkább kiprovokálta, hogy én küldjem el.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu