Igen, akarom! De szerethetünk valakit életünk végéig?
Boldogan éltek, míg meg nem haltak…
A mesében. A valóság egy kicsit kopárabb és kiábrándítóbb. A szerelem egy mindent elsöprő érzés és az egyik legfontosabb dolog, amiért élni jó. Az a kezdetleges izgalom, vágy és egyben izgatottság boldogabbá és szebbé teszi a minket körülvevő világot is. Kicsit mindannyian úszunk ilyenkor a rózsaszín ködben és még a számlákat is szívesebben fizetjük be, mint máskor. De, ahogy a mondás is tartja, semmi sem tart örökké és egyszer mindennek vége szakad. A szerelem is ilyen, csak nem mindegy, hogyan.
Semmi sem tart örökké
Aki azt gondolja, hogy létezik szerelem, mely örökké tart, az téved is és nem is. A szerelem az, ami két ember vonzalmából születhet és amikor ennek a vonzalomnak vége, oda a szerelem is. Vagy mégsem? Mondják, hogy a szerelem sok-sok év után átalakul szeretetté, egy mélyebb kötelékké, de vajon elmúlhat teljesen? Nos, erre talán rácáfolnak azok az idős párok, akik még 90 évesen is élvezik egymás társaságát és habár már nem heves csókkal, de szerelmes puszival köszöntik egymást reggelente.
Szerintem a szerelem lehet életre szóló, de a vonzalom nem garantált. Ehhez viszont az kell, hogy jól válasszunk és ne csak az aktuális érzelmeink vezéreljenek minket. A vonzalom, a szexualitás önmagában édeskevés a hosszútávú tervekhez. Ezek ideig-óráig tartanak, aztán hirtelen elmúlik és jön más, aki felkeltheti az érdeklődésünket. Ami viszont maradandó, ha egyben a legjobb barátod is az, akibe beleszeretsz. Vele öröm lesz az élet, szórakoztató és emlékezetes, ami nem árt a boldog élethez.
Végtelen szerelem
No, de szerethetünk-e valakit életünk végéig még akkor is, ha vele maradunk és egyébként semmi kivetnivaló nincs a párkapcsolatban? Szerintem lehetséges, de rengeteg munkával és átalakulással. Nem külsőleg, hanem párkapcsolati szinten. Külön-külön és együtt is változunk az évek során, így hát elkerülhetetlenek olykor az összecsapások. Csakhogy sokan ilyenkor az egyszerűbb utat választják és már az első nagyobb akadálynál aláírják a válóperes papírokat. Nincs meg a küzdelem, az akarás, ami elmélyíthetne és megmenthetne egy párkapcsolatot, mert túl hangos az egó.
Márpedig, akibe egyszer beleszerettünk és nem hirtelen fellángolásból kötöttük hozzá az életünket, társunk lehet akár életünk végéig is. Ő az, akit nem kötelezően kell szeretni, hanem mi választottuk magunk mellé. Ám sokszor az is kemény munka, hogy erre emlékeztessük magunkat és arra, hogy mit is szerettünk meg benne annyira. Aztán az is elképzelhető, hogy túlságosan is máshogyan változunk az évek során, de ha szeretsz valakit, akkor lépést akarsz tartani a változásával és ő is a tiéddel.
Ami a vonzalmat illeti…
Nyilván vannak trükkök és lehetőségek, melyek életben tarthatják a szerelmes lángot, de visszahozni semmivel nem lehet a kezdetleges, lángoló tüzet. Ez valakinek teljesen elveszi a kedvét a tartós párkapcsolattól, míg mások képesek meglátni, hogy mennyi lehetőség van egy teljesen új szinten. És bár szükségünk van arra is, hogy teljes mértékben megéljük a szexualitásunkat, újra átélve, hogy pillangók repkednek a gyomrunkban, a társak folyamatos leváltása nem teszi teljessé az életünket hosszútávon. Így tehát azt mondanám, hogy a szerelem csak akkor örök, ha mi tesszük halhatatlanná.
Forrás: bien.hu
Facebook
Pinterest