Lehetne azon vitatkozni, hogy jó-e, ha a gyereknek folyton azt hajtogatják a szülők, hogy te vagy a legszebb, te vagy a legjobb. Az biztos, hogy a „különleges vagyok” érzés növeli a felnőttkori egot, de vékony a határ a magabiztosság és a nagyképűség között. Mindenesetre az önbizalmat mindig helyre kell tenni, mert csak így élhető sikeres élet. Sokan a magabiztosságot éppen egy szakítással – mondjuk, ha meg is csalták – veszítik el. Amikor az ember már régóta csak magában keresi a hibát, akkor idővel olyan apró lesz az önbecsülése, hogy még Hüvelyk Panna sem találná meg. Soha ne engedd meg magadnak, hogy a magabiztosságod másoktól függjön! Értékeld magad, úgy, ahogy vagy, és főleg fogadd is el!
Ha ez nehezen megy, akkor tegyél érte. Változtass a külsődön, ilyenkor jöhet a fodrász, egy ruhatár-csere, esetleg kezdj el fogyni, vagy épp hízni, amelyik jól esik. Lényeg, hogy elégedetten állj a tükör elé. Ne aggódj feleslegesen, és főleg ne csinálj olyanból problémát, ami még nincs is. Az emberek hajlamosak rá, hogy az egész életüket tönkretegyék az aggódással, és egyes nézetek szerint, amitől félünk, az be is fog következni. Próbáld meg „kicserélni” a gondolataid, és minél több pozitív érzésnek adj helyet. Csináld végig, ami eddig nem ment, hogy érezd, bármire képes vagy!
Ne agyalj azon, azon, ami volt, csak fogadd el, hogy megtörtént. Mindenből tanulhat az ember, és vizsgáld meg, hogy neked ez a lecke miért jutott. Nincs semmi garancia arra, hogy máskor, máshogyan lesz, de ha meg sem próbálod, akkor egyenes az út a boldogtalansághoz. És, ahogy Márti dala mondja: „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni…”
Forrás: ridikul.hu