Húsz év házasság után a férjem megcsalt, ráadásul az egyik alkalmazottjával. Most meg ezt mondogatja nekem

…csak fogadjam vissza. Megtegyem? Ne tegyem? Tanácstalan vagyok.

Szép ház, két gyerek, vezető beosztású férj: minden, amiről egy nő álmodik. Már ha ez az álma. Nekem azonban nem ez volt! Én keményen dolgoztam a férjem mellett is, hogy a közös cégünk előbbre jusson. Idővel aztán visszavonultam a mindennapi munkából (gyerekek, egyebek), de azért képben maradtam. Ezért tűnt fel, hogy az egyik új és ifjú munkatársnő mindig akkor túlórázik, mikor a férjem is bent van. Nem kellett sokat nyomoznom, kiderült, hogy a „siker” érdekében az én hites uram sok mindent ígért neki. A cégnél is volt visszhangja a dolognak, és mivel az alkalmazottaink jó része már majd’ 20 éve dolgozik nekünk, nem igazán tudták, kinek az oldalára álljanak…, amire persze nem is volt szükség.

A férjem esküdözik: csak egyszeri botlás volt, már vége, és nem kellene ebből akkora ügyet csinálnom. Tegyek úgy, mintha mi sem történt volna, hiszen ő nem hagyott el engem! Csakhogy engem az édesanyám nem úgy nevelt, hogy „egy jó asszony szoknyája mindent eltakar”, nem szeretem elbagatellizálni az ilyen dolgokat. Éppenséggel az háborít fel, hogy ő képes ilyen egyszerűen elintézni.

Most ott tartunk, hogy külön hálószobában alszunk, de próbálunk normális életet élni. Már amennyire lehet egy ilyen botrány után. És hogy mi van a „gaz csábítóval” (ahogy anyósom mondja)? A lelkem mélyén sajnálom is a szegény lányt, mert annyira naiv volt, hogy elhitte a férjem (a főnöke) minden szavát. De, ahogy a mondás tartja, okos ember mások hibájából tanul, a buta meg a sajátjából. Remélem, jó tanulópénz volt ez neki, és máskor nem kezd ki házas emberrel. Még akkor se, ha a főnöke.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu