Honnan tudhatod, hogy a szakítás nem a kapcsolat végét jelenti?

Amikor hiába próbáljuk megoldani

Ha egy kapcsolatban rossz időszak érkezik, megoldatlan problémák tornyosulnak, rengeteget veszekszünk, vagy éppen egy aktuális helyzet okoz nagy fájdalmat, nem mindig segít a megbeszélés. Persze attól még alapvető, az érzelmi verekedés egyik legjobb ellenszere, és tartós megoldást csak akkor találunk, ha nem maradtak kimondatlan ellenérzéseink, és alaposan megismertük a másik érzéseit, gondolatait, de mégis. Van olyan helyzet, amikor minden megbeszélésből csak veszekedés és vádaskodás lesz, elveszítjük a fejünket, és olyanokat mondunk a másiknak, amiket nem is gondoltunk komolyan. Vagy csak rágjuk, rágjuk az adott problémát, mint a kutya a csontot, de már olyan rossz íze van, hogy legszívesebben kiköpnénk, hogy pihentessük egy kicsit az állkapcsunkat.

Amikor a másik hiánya kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk az igazságra

Amikor nem látunk más megoldást, néha jobb szakítani. Nem feltétlenül nagyjelenetben és végleg, de néhány nap vagy hét külön töltött idő csak jót tehet. Persze, ezzel megadjuk arra az esélyt, hogy a másik új párt talál, vagy valaki, aki régóta áhítozott a helyünkre, lecsap rá. De ha eleve problémás volt a kapcsolatunk, erre a szakítás előtt is ugyanúgy megvolt az esély. Van abban valami igazság, hogy el kell engednünk azt, ami a miénk, hogy megnézzük, visszajön-e hozzánk. Elengedjük a görcsös ragaszkodást, és képesek vagyunk tisztázni saját érzéseinket és motivációinkat. A másik pedig talán éppen akkor döbben rá, mennyire hiányzunk neki, amikor egy kis időre elszakad tőlünk és nem hall felőlünk.

Amikor csak időlegesen áll le

A szerelem olyan is lehet, mint egy autó. Időnként meghibásodik annyira, hogy leáll, és vihetjük a szervízbe. Nem feltétlenül azért áll le, mert nem javítható, hanem azért, mert egy autó, kopó és időnként meghibásodó, elfáradó alkatrészekkel. Ha viszonylag nyugodtan meg tudjuk beszélni a másikkal, hogy hány hét szünetet tartunk, az már jele annak, hogy a szakítás nem lesz végleges. Akkor is ez lehet a helyzet, amikor egyikünknek olyan személyes gondjai vannak, amire az egyedüllét válaszokat adhat, vagy csak szeretne körülnézni a nagyvilágban, megtalálni önmagát a kapcsolaton kívül is. Ha a szakítás alatt szerelmünk nem más nőkkel bújik ágyba, hanem láthatóan összetört és gondolkodik, talán számíthatunk a folytatásra.

Bíznunk kell a másikban, hogy ha nem vagyunk ott vele, ha nem beszélünk vele, akkor utólag majd elmondja, mit csinált. Ha nincs meg ez a bizalom, lehet jobb alaposabban elgondolkodni a jövőn. Amíg pedig tart a szünet, gondolkodjunk kicsit a másik fejével, és fejlesszük önmagunkat, bízva abban, hogy a másik is ezt teszi

Amikor a szakítás tényleg szakítás

Olyan jó lenne azt hinni, hogy minden olyan szakítás, amit nem mi kezdeményeztünk, és nagy fájdalmat okozott, hiba volt a másik fél részéről! Bár hihetnénk abban, hogy a másik idővel rájön, mi kellünk neki, és visszajön értünk, mint a filmekben. A valóságban azonban sajnos megtörténik, hogy szakítanak velünk, vagy mi szakítunk, és vége. Örökre. Ne ringassuk magunkat hamis reményekbe! Saját önismeretünket segítheti, ha rádöbbenünk, miért akartuk szerelmünket olyan nagyon, és mi vagy ki az, ami igazán boldoggá tehet minket. Minél erősebbek vagyunk mi magunk, annál erősebb kapcsolataink lehetnek a jövőben.

Forrás: ridikul.hu