Jó érzés, amikor eljut a kapcsolatunk arra a pontra, amikor már kényelmesen hátradőlhetünk, mert tudjuk, minden működik, szeretjük egymást, megbízunk egymásban – akkor meg miért idegeskednénk, vagy zavarnánk meg az egyre csendesebb állóvizet? Pedig a kezdetben édes semmittevés később több bajjal és problémával is járhat, amire nem is gondolnánk. Érdemes odafigyelni az intő jelekre, nehogy már csak a szakításra legyünk figyelmesek, miközben azon gondolkozunk, hogyan is jutottunk el ide.
Halogatunk
Vagyis amikor (fontos) beszélgetések vagy változások jönnének a kapcsolatunkban, mindig csak legyintünk, hogy „majd holnap”, vagy „most nem alkalmas”, végül el is felejtjük, és elsikkad az egész, ami a szakemberek szerint nem jó, mert így nem halad a kapcsolatunk, hanem megakad valahol.
Nem randizunk
Illetve szinte semmi olyasmit nem csinálunk, amit szeretünk, ami közben jól érezzük magunkat. Eltűnnek az életünkből a randik, a közös programok, amiktől tartalmas és szórakoztató lehetne a kapcsolatunk.
Csak a párunk létezik
Könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy az összes energiánkat a partnerünknek szenteljük. Míg a kapcsolatunk elején valószínűleg maradt energiánk a munkára, a barátokra, a hobbikra, addig mára a napunk, időnk és erőnk nagy részét a párunknak szenteljük – meglehetősen aránytalanul.
Kisebb lelkesedés
Korábban minden bizonnyal több időt fektettünk a külsőnkre, hogy hogyan néztünk ki, mit vettünk fel, mára talán ez már a feledés homályába vész, mert a másik „úgyis tudja, hogy nézünk ki”, akkor meg minek sminkeljünk vagy öltözzünk csinosan. És ez tényleg kérdés?
Megváltozott kommunikáció
Régen valószínűleg többet flörtöltünk, több izgalom volt az egymásnak küldött üzenetekben, a beszélgetésekben, de még a hálószobában is. Ezek mára többnyire gyakorlatiassá váltak, ellaposodtak, elveszett a tűz. Próbáljuk meg visszahozni, amíg nem késő!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest