Természetesen nincs biztos receptje annak, hogy gyermekünk talpraesetté váljon. Rengeteg múlik a veleszületett tényezőkön és a családon kívüli egyéb környezet hatásain, de azért van pár ötlet, amiket alkalmazva segíthetünk neki, hogy egy kicsit magabiztosabb, vagányabb csemete legyen.
Ne óvjuk túl!
Ne óvjuk minden szellőtől gyermekünket! Ne kapjunk pánikrohamot, ha leesik a csúszdáról, és felhorzsolja a térdét, ne tisztítgassuk a kezét a homokozóból kijőve, ne rettegjünk attól megállás nélkül, hogy valami szörnyűség éri. Ezzel csak azt érjük el, hogy ő is elkezd félni, és tudni fogja, ha bármilyen kellemetlenséget él át, elég csak visszaszaladnia anyu szoknyája alá, aki feltétlen védelmet nyújt neki. Egyrészt valóban nagyon fontos, hogy gyermekünk biztonságban érezze magát velünk, másrészt viszont szüksége van arra is, hogy megtanulja: meg tudja oldani saját maga is a problémákat.
Hagyjuk unatkozni!
Hasonlóan a túlóváshoz, nincs szükség arra sem, hogy túlszórakoztassuk a gyermeket. Hogy mindig adjunk neki egy új játékot, új tevékenységet, amivel lefoglalhatja magát. Bár a közös játék fontos, hiszen építi kettőnk között a kötődést, az is nagyon előnyös, ha a gyermek megtanul egyedül játszani, megtanulja feltalálni magát. Ha van testvére, sokkal könnyebb dolga van, hiszen mindig tudnak együtt játszani, de ha egyke, akkor is megtanulhatja használni a fantáziáját és kreativitását.
Hagyjuk kérdezni!
A gyermekek csodás és nagyon alábecsült tulajdonsága, hogy rettentő kíváncsiak. Vágynak rá, hogy felfedezzék és megismerjék a világot, és kitől mástól tudhatnának meg többet, ha nem nagy és okos szüleiktől? Ezért kérdeznek, mi meg gyakran, valljuk be, a falra mászunk a folyamatos „miért”-ektől. Ne tegyük! Találjuk meg a módját, hogy választ adjunk kérdéseikre, mutassunk nekik ismeretterjesztő könyveket, oktatóvideókat, csak ne hagyjuk elfoszlani ezt a rettentő tudásvágyat! Ha gyermekünk megismeri az őt körülvevő környezetét, sokkal magabiztosabban fog mozogni a világban.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest