Ha szerelmesek vagyunk, próbálunk minél jobban alkalmazkodni a másikhoz, hiszen azt szeretnénk, hogy ez az ember velünk maradjon, és jó legyen neki. Az alkalmazkodásnak azonban megvannak a határai, hiszen ha a másik fél hajlamos az alá-fölérendeltség kialakítására, akkor könnyen nehéz helyzetben találhatjuk magunkat, amiből már nehéz kimászni. De mikor mondhatjuk ki egyértelműen, hogy a párunk túl birtokló velünk szemben, és egy olyan határt lép át, ami miatt elveszíthetjük önmagunkat?
Folyamatosan keres
Ha a párunk sokszor keres minket, ha éppen nem vagyunk együtt, mert például dolgozunk, azzal természetesen semmi probléma sincs, sőt, ez jóleső érzés. Ám ha ezek a keresések már nem melegséggel töltik meg a szívünket, hanem inkább terhesnek érezzük, akkor lehet, hogy ez az egész átlépett egy bizonyos határt. Ha a hívások és az írogatások fojtogatóvá válnak, és egyértelműen arról szólnak, hogy a másik ellenőrizni akar minket, és minden egyes lépésünkről tudni szeretne, az feltehetően nem egészséges, hiszen mindenkinek szüksége van a személyes terére, még akkor is, ha párkapcsolatban élünk!
Mindenbe beleszól
A párok megbeszélik egymással mind az örömteli híreket, mind a gondokat, eddig nincs is probléma. De ha a szerelmünk életünk minden egyes négyzetmiliméterébe belemászik, és a legkisebb dolgoknál is kikéri magának, hogy nem kértük ki a véleményét, az aggasztó és frusztráló. A másik fél ezzel csak hatalmat gyakorol rajtunk, ezzel is bebiztosítva azt, hogy ő van a fölérendelt szerepben, ő birtokol minket, és az ő beleegyezése nélkül nem dönthetünk semmiről.
Minden egyes dologban neki kell az első helyen állnia
Hova megyünk, mikor és kivel? Természetesen egy birtokló természetű férfi ezekről mindig és minden körülmények között tudni akar. Így pedig ha bármilyen program szervezéséről van szó, már szinte nem is a program a lényeg, csak az, hogy ő győzzön a többi ismerősünkkel, barátunkkal szemben. Ha nélküle beszélünk meg egy találkozót, azt sulykolja belénk, hogy nem ő áll a mi fontossági sorrendünkben az első helyen, ráadásul pont akkor van a nagybátyjának a nagymamájának a kutyájának a születésnapja, ami a mi programunknál milliószor fontosabb, és mi ezt nem vettük figyelembe.
Nem hagyja, hogy nélküle jól érezzük magunkat
Egy párkapcsolatban fontos az egyensúly megtartása, így amellett, hogy fontosak a közös programok a választottunkkal, arra is érdemes figyelni, hogy legyenek külön eltöltött idők is, és ne hanyagoljuk el a barátainkat csak azért, mert kapcsolatban élünk. Egy birtokló kapcsolatban azonban ha külön program szervezésére vetemedünk, a másik fél hajlamos hisztit csapni, és még akkor is írogatni, amikor elmentünk arra a bizonyos eseményre nélküle. Mindezzel az a célja, hogy rosszul érezzük magunkat, és elérje, hogy a külön programok már reflexszerűen rossz élményként maradjanak meg bennünk, hiszen valamilyen veszekedést fogunk hozzájuk társítani. Ha a párunk igazán szeret minket és nemcsak birtokolni akar, akkor képes elfogadni, hogy nélküle is önálló lények vagyunk, akiknek néha szükségük van arra, hogy ne csak vele, hanem másokkal is kommunikáljunk, vagy néhanapján jól érezzük magunkat. Ez ugyanis nem bűn, ettől még a párunkat ugyanannyira szeretjük. Ha folyamatosan csak lelkiismeret-furdalást érzünk, ha nem számolunk be neki minden egyes másodpercünkről, és mert képesek vagyunk nélküle is szórakozni, az arra ad következtetést, hogy a párunk érzelmileg zsarol minket, ami hosszú távon komoly lelki sérüléseket okozhat számunkra…
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest