Ha egy barátunk életének egy rossz szakaszát éli, szorong, fájdalom éri, mi is komoly kihívásokkal nézünk szembe. Teljesen természetes, hogy a legjobbakat kívánjuk neki, de sokszor fogalmunk sincs, hogyan segíthetnénk, még ha a helyzetet át is látjuk vagy testközelből ismerjük. Legyen szó arról, hogy barátunk gyászol, megbetegedett, munkahelyi gondjai vannak, családi életében támadt zűr, vagy épp a magánnyal birkózik, nehéz megtalálni a vigasztaló szavakat, vagy legalább azokat, amikkel nem mélyítjük tovább a kétségbeesést.
Jót mondanánk, de rosszul tesszük
Számtalanszor előfordul, hogy csupán segítő szándékkal tartunk kiselőadást, vagy jóindulattal mondunk-teszünk valamit, mégis visszafelé sül el. Nem értjük a másik érzéseit, teljesen át nem is érezhetjük a helyzetét hiszen mi mi vagyunk, ezért azt mondani, hogy „pontosan tudom, mit érzel”, nem feltétlenül szerencsés. Meséljünk inkább arról, hogy velünk is történt már hasonló, de a hangsúly ne azon legyen, milyen ügyesen megoldottuk, ez az egész helyzet most nem rólunk szól, hanem a barátunkról, az ő sikereiről és kudarcairól.
A témaváltás nem segít
Sokszor azzal leplezzük a szituáció kínos voltát és saját tehetetlenségérzésünket, hogy akárhányszor barátunk belefogna a panaszkodásba, gyorsan témát váltunk, és igyekszünk úgy tenni, mintha nem is lenne nagy a baj. Persze lehet a rossz időkben is felvidítani a másikat, olyan programokat ajánlani, amik elterelik a figyelmét a bajáról, de a lehetőségnek folyamatosan fenn kéne állnia, hogy a másik kiöntse a szívét.
A nyugtatgatás csak idegessé tesz
Ha barátunk elpanaszolta nekünk problémáit, nem feltétlenül tesz jót, ha előhúzzuk a „légy pozitív” kártyacsomagunkat, és olyan semmitmondó kifejezésekkel dobálózunk, miszerint „nem lesz semmi baj”, „ugyan, minden rendbe jön hamarosan”, vagy „majd elmúlik”. Ezek nélkül is kifejezhetjük együttérzésünket, hiszen úgyis az a legfontosabb, amit a másik mond, hogy megnyílhat, és kicsit kiengedhet fájdalmából. Hagyjuk beszélni.
Ne akarjuk megoldani helyette
Sokan túlságosan is szeretnek tanácsokat adni, és erre mikor nyílna jobb alkalom, mint amikor egy barát bajban van? De neki továbbra sem feltétlenül a saját életünkben működő sablonokra, ítéletekre és módszerekre van szüksége, hanem arra, hogy felmérve helyzetét a számára legelőnyösebb, legmegnyugtatóbb megoldást találja meg. S gondoljunk csak bele: mi van, ha rossz tanácsot adunk, az illető megfogadja, és még rosszabb lesz minden?
Az ölelés lehetősége
Sokszor a szavaknál is többet mond egy kedves, vigasztaló ölelés. Ha látjuk, hogy ezzel nem tolakszunk be a másik intim szférájába, nyugodtan megadhatjuk neki az ölelés vagy akár csak a kézfogás nyújtotta pozitív érzéseket, kifejezhetjük támogatásunkat, együttérzésünket. Ugyanakkor kínos lehet, ha ő ezt nem igényli, ha nyilvánosan tesszük, és túl sokszor vagy megalázó módon.
Nem kell teljesen megértenünk
Barátunk bizony kerülhet olyan helyzetbe, amit mi sosem éltünk még át, ilyenkor nehéz lehet együtt érezni vele úgy, hogy nagyrészt fogalmunk sincs, mi zajlik a lelkében. De a jó hír az, hogy neki nem lesz jobb attól, ha teljesen megértjük őt. Elég azt tudatni vele, hogy megpróbáljuk. Amire a bajba jutott barátnak nagyrészt szüksége van, az a két figyelmesen hallgató fülünk.
A bizalom fontos
Legyünk megbízhatóak! Ha barátunk titkos, mások elől rejtett történésekről, érzelmekről beszél, akkor ne pletykáljuk el, ne beszéljük ki másokkal, ha megígérjük, hogy titokban tartjuk, tartsuk is titokban! Az utolsó, amire szükség van, hogy szappanoperává fajuljon egy olyan helyzet, amibe legközelebb mi is ugyanúgy belekerülhetünk.
Forrás: ridikul.hu