Nem véletlenül hasonlítják sokan a szakítás utáni időszakot a gyászhoz, az átélt stádiumok ugyanis szinte teljesen megegyeznek. Természetesen ezzel nem arra célzunk, hogy a halál van olyan szörnyű, mint egy szakítás, ám valamilyen szinten a szerelmünk elvesztése a gyászhoz hasonló érzéseket kelthet bennünk. Ezek a szakaszok a következők.
Tagadás
Sok esetben egy kapcsolat véget érésével fel sem fogjuk igazán, mi történt. Nem akarjuk elhinni, hogy ez igaz, és hogy ezt már tényleg nem tudjuk visszacsinálni. Hogy lehetséges az, hogy egyik pillanatban még elválaszthatatlanul tartozunk valakihez, a másik pillanatban pedig már idegenek vagyunk egymás számára?
Harag
A harag időtartama egyénenként változik, hiszen míg egyesek akár pár perc alatt túljuthatnak rajta, másoknak sokkal több ideig tart. Ha valóban szembesültünk a szakítás tényével, eluralkodik rajtunk a düh, a bosszúvágy és az összes ehhez hasonló érzés. Az is gyakori, hogy maga a szakítást kezdeményező fél érez haragot, mindezt azért, hogy igazolja döntésének helyességét.
Alkudozás
Miután csökken a harag, eljön az a fázis, amikor akár a szakítást kezdeményező, akár az otthagyott fél meg akarja menteni a kihűlt, nem működő kapcsolatot. Ezek a próbálkozások a legtöbb esetben csak ideig-óráig járhatnak sikerrel, a végén pedig eljön az elkerülhetetlen szétválás.
Depresszió
Miután hiába próbálkoztunk feléleszteni a haldokló kapcsolatot, ezt egy újabb kudarcnak könyveljük el, ezért eljön a depresszió szakasza. Ilyenkor általában senkire nem vagyunk kíváncsiak, a társas kapcsolatainkat teljesen megszüntetjük, a telefonunkat kikapcsoljuk, nem reagálunk senkinek semmire. Nosztalgiázunk a szép emlékeken, és sírunk a veszteségünkön.
Elfogadás
Az utolsó fázis az elfogadás. Miután átestünk a kezdeti megrázkódtatáson, elkezdünk beletörődni, hogy a kapcsolatunk felett eljárt az idő, a szakítás pedig minden szempontból jó döntés volt.
Mit tegyünk, ha túl vagyunk a gyász elkerülhetetlen 5 szakaszán ahhoz, hogy újra teljes életet élhessünk?
Énidő
Miután valakivel hosszú ideig együtt voltunk, valószínűleg rengeteg kompromisszumot hoztunk, hiszen ha az ember párkapcsolatban él, nyilvánvalóan tekintettel kell lennie a másikra, ez pedig a legtöbb döntésünkre hatással van. Az „énidő” fogalma pont egy ilyen élethelyzetben nyer igazán értelmet. Nagyon fontos, hogy elég időt fordítsunk magunkra és azokra a dolgokra, amiket MI szeretünk csinálni. Ne hagyjuk, hogy bárki befolyásoljon minket, és tegyük azt, amit valójában szeretnénk, akkor, amikor mi szeretnénk, és azzal, akivel mi szeretnénk!
Nyissunk a világ felé
A depresszió szakasza sokszor elhúzódhat, ha nagyon egyedül érezzük magunkat egy szakítás után, ez pedig azt eredményezheti, hogy elmarjuk magunk mellől a barátainkat, a szeretteinket. Rendkívül fontos, hogy nyissunk azok felé, akiknek fontosak vagyunk, és merjünk kimozdulni! Egy kapcsolat alapvetően korlátozza a társasági életet bizonyos értelemben, így amikor egyedül maradunk, nyugodtan adjuk át magunkat a szórakozásnak és a világ felé való nyitottságnak! Ha körülvesszük magunkat olyan emberekkel, akik örömet okoznak nekünk, az elterelheti a figyelmünket a szomorúságról,és önmagunk sajnálatáról.
Jobb lesz
Sokszor, akár a szakítás után több hónappal is elgondolkozhatunk azon, hogy vajon lesz-e még egy ehhez fogható kapcsolatunk. Fognak-e minket ennyire szeretni még valaha az életben? Ilyenkor könnyen „visszacsúcshatunk” abba a hibába, hogy ha még mi is szakítottunk, mi magunk keressük fel az exünket békülési szándékkal. Ennek a pániknak egyértelműen a biztonságérzet hiánya az oka. Vágyunk arra, hogy valaki szeressen minket, és nem ismerjük a kiszámíthatatlan jövőt. Ilyenkor el kell döntenünk magunkban, mit is akarunk az életünktől? Megelégszünk valamivel, ami egyértelműen nem működött, vagy bátrak leszünk, és merünk boldogok lenni? Higgyük el, hogy igenis minden jobbra fog fordulni, és igenis megérdemeljük a boldogságot! A fontossági sorrendben legyünk most MI az elsők, ehhez viszont először a saját önbizalmunkat kell helyreállítanunk!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest