A válás, legyen az hivatalos házasság vagy élettársi kapcsolat mindig rossz – még akkor is, ha az ember egy bántó, mérgező kapcsolatot hagy maga mögött, amelytől megszabadulni szinte megváltást jelent. És függetlenül attól, milyen volt az a párkapcsolat, kicsit vagy nagyon, de meg kell ismernünk az új énünket, aki ebben az új élethelyzetben új kihívásokkal találkozik.
Tedd–ne tedd 5 + 5 pontban
A válás érzékeny és bonyolult folyamat, amiben könnyű sebezhetőnek és elárvultnak érezni magunkat – még akkor is, ha kifelé látványos válóbulit csapunk és azt hirdetjük, jó ez így nekünk. Lehet persze jó is, de egyes estéken meg nagyon nehéz… A Huffington Post egyszerűen egy tedd–ne tedd listát ajánl azoknak, aki érintve érzik magukat a témában:
Tedd:
- Tégy rendet a kapcsolataidban: minden kapcsolat magával hoz olyan ismeretségeket, amelyeket igazából nem kívántunk magunknak. Ha vége lett a kapcsolatnak, tegyük meg magunknak azt a szívességet, hogy megszabadulunk tőlük.
- Tölts minőségi időt a gyerekekkel: ezt az időszakot ők ugyanúgy, vagy még jobban megsínylik akkor is, ha látszólag rendben vannak. Ilyenkor nem elég a szokásos menetrend, sokkal jobban oda kell rájuk figyelni, és több közös, odafigyelős programot szervezni.
- Rendszerezd az anyagiakat: Ez az egyik legnehezebb, viszont legracionálisabb lépés, amire az ember rákényszerül egy válás során. Sajnos a legtöbb esetben ilyenkor derül ki, mennyit értek a korábbi bizakodó kijelentések és ígérgetések.
- Próbálj megbocsátani vagy elengedni: mondanánk, hogy a megbocsátás leveszi a lélektani terhet a vállunkról, de bizonyos esetekben egyszerűen nem lehet ezt elvárni senkitől. És ezt úgyis mindenki kizárólag saját maga tudja eldönteni. Ha a megbocsátás lehetőségét elvetettük, akkor legalább próbáljuk elengedni azt a bánat- és sértettség-gombócot, amely megakadályozza, hogy továbblépjünk és a jövőben boldogok legyünk. Aki betemeti a múltat, örökké azon rágódik majd, mikor tör újra a felszínre.
- Fókuszálj a jól-létedre: sokan elkeseredett sztahanovistaként belevetik magukat a mindennapos feladatokba, csak hogy ne kelljen magukkal foglalkozni, mintha a saját rossz közérzetük valamiféle vezeklés vagy társadalmi elvárás lenne az elváltakkal szemben. A válás egy trauma, amelyet magunknak kell feldolgozni, de sokkal gyorsabban megy, ha lelki és fizikai értelemben is támogatjuk saját magunkat.
Ne tedd:
- Ne szigeteld el magad: azért vannak a jó ismerősök és a barátok, családtagok, hogy ezekben az élethelyzetekben megtartsanak és ne engedjenek elmerülni. Pontosan ez a feladatuk, ne akadályozzuk őket ebben!
- Ne vegyél fel rossz szokásokat: a válás után mi (és a gyerekek) vagyunk a legfontosabb személyek az életünkben – a pszichológusok szerint egy évig. Ez a legsebezhetőbb időszak, az első év, ilyenkor kell a leginkább odafigyelni arra, hogy ne legyen életstílus az önsajnálatból, az eltunyulásból, vagy akár az egészségtelen szokásokból.
- Óvatosan az új kapcsolatokkal: sokan elkövetik azt a hibát, hogy kutyaharapást szőrével akarnának gyógyítani, de többnyire csak kudarc vagy megalkuvás lesz belőle. Senki ne értse félre, sok jó kapcsolat született már válások után, de legalább önmagunkhoz legyünk őszinték.
- Vigyázz az önbecsülésedre: okkal, vagy ok nélkül, de szinte mindenki hibáztatja magát egy válás kapcsán, és főleg a nőknek hever ilyenkor romokban az önbecsülése. Márpedig a méltóság és az önérzet olyan kincsek, amiket akkor hiányol igazán az ember, mikor elveszíti őket. A gödör aljáról sokkal szürkébb az ég akkor is, ha épp ragyogóan süt a nap, tegyünk érte tudatosan, hogy ne essünk bele! (Ha mégis összejött, életbe lép az első pont és jöhetnek a barátok.)
- Soha ne feledd a szép időket: egyszer, valamikor talán az őskorban, az a férfi a legjobb dolog volt az életünkben. Bármeddig tartott és bármi lett a vége, annak a szép emléknek a melegét azért kell megőrizni, hogy a lelkünk emlékezzen rá: létezik, érdemesek és képesek vagyunk rá, hogy újból átérezzük egy arra még inkább érdemes személy mellett!
Forrás: ridikul.hu