Ha egy mérges kígyó megmar minket, könnyedén belehalhatunk a marásba, nem igaz? Nem, valójában nem a harapásba magába, hanem a vérünkben keringő méregbe halunk bele. Ugyanez a helyzet a haraggal is: nem a másik embert mérgezi, hanem minket. Ezért fontos, hogy megbocsássunk azoknak, akik nem is kérik a megbocsátásunkat. De hogyan tegyük mindezt?
Éljünk a mában
Bármennyire furcsa is ezt beismerni, ha haragszunk valakire, akkor valójában a múltban élünk, és nem a jelenben. Ha a jelenben élnénk, csak arra figyelnénk, hogy éppen akkor mi történik – és nagy az esély arra, hogy már nem fáj annyira, amit az illető tett velünk, csak a múlt miatt ragaszkodunk hozzá. Egyébként is, nagyon nehéz megtanulni a jelenben élni, és nem a múlton rágódni vagy a jövő miatt aggódni – gyakoroljuk!
Ne másokra, magunkra figyeljünk
Persze, fáj, ha megbántottak, elárultak, kijátszottak. De ez csak és kizárólag minket bánt, így csak rajtunk múlik az is, hogy mit kezdünk vele. Meg kell értenünk, hogy megbocsátás nélkül csak magunkat bántjuk, hiszen az, aki megbántott minket, nem zavartatja magát még annyira sem, hogy bocsánatot kérjen. A saját érdekünk a megbocsátás, nem a másiknak teszünk szívességet vele.
Gondoljuk át, mi mit tehettünk volna másképp
Nagy az esély arra, hogy a konfliktus, amiért annyira megbántottnak érezzük magunkat, részben rajtunk múlt – még akkor is, ha egyértelmű a másik hibája, biztosan nekünk is volt benne szerepünk. Gondoljuk át, és fogadjuk el, hogy mi sem vagyunk szentek, így könnyebb lesz megérteni a másik motivációit.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest