Ilyen hiba lehet, hogy feladjuk a saját életünket. Túl korán, mondhatnánk, pedig a magánéletünket semmiképp ne adjuk fel, a családunk, a barátaink, a munkánk ugyanolyan fontos, mint a párunké. Persze a kompromisszum itt is felütheti a fejét. S ha túl korán kezdjük feladni a mi életünket és éljük a másikét, az bizony később is komoly problémákat okozhat.
Ahogyan a túl korai összeköltözés is. Hagyjuk, hogy mindketten megérjünk a feladatra. Nem kell elsietni, ha hosszú távon, akár életünk végéig együtt maradunk, akkor az a plusz egy-két hónap külön igazán nem számít, viszont megnyugodhatunk, hogy nem kapkodtuk el és tényleg az összeköltözés a legjobb, amit megtehetünk.
Ne hagyjuk figyelmen kívül azokat a jeleket, amik arra utalhatnak, hogy mégsem illünk össze. Hajlamosak lehetünk ilyenkor legyinteni, hogy majd alakul, majd megváltozik, majd meglátjuk, mi lesz később, de ne felejtsük el ezeket, mert igenis foglalkozni kell velük – jobb előbb szembesülni ezekkel, mint később sírni, amikor a jelek már a kezdetek kezdetén ott voltak a szemünk előtt.
Legyünk őszinték önmagunkhoz!
Ne keverjük össze a szerelmet a szenvedéllyel, vegyük észre, hogy a másikat tényleg érdekeljük és akar bennünket, vagy csak az ösztönei irányítják. Ahogyan azt is fontos tisztáznunk, hogy mit várunk a kapcsolattól és a jövőtől, mert ha ez nem egyezik az elején, az valószínűleg nehezen változik, ha egyáltalán változik a későbbiekben. Nem életbiztosítás arra alapozni egy kapcsolatot, hogy valaki vagy valami majd megváltozik.
Ne mondjunk igent, amikor nemet szeretnénk mondani, és ha már nem tudunk bízni, vagy kisebb hazugságokon kapjuk magunkat, az is jelezheti a későbbi problémákat, ami a kapcsolatban kialakulhat közöttünk. Legyünk őszinték önmagunkhoz, és ha már az elején úgy érezzük, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, engedjük el egymást és keressünk olyasvalakit, aki tényleg a másik felünk.
Forrás: ridikul.hu