Hibák, amelyeket minden nő elkövet életében legalább egyszer

A legnagyobb hiba, amit a hajam ellen elkövettem: a dauer

Mindig is szerettem volna úgy kinézni, mint Julia Roberts a Micsoda nő!-ben, egyszer meg is próbáltam, de hatalmas hiba volt. Évekre tönkretettem a hajamat vele, és végül le kellett vágni egészen rövidre. Mondjuk lehet, hogy nem otthon kellett volna próbálkoznom vele, hanem profi szakember kezeire bízni magamat.

A kényelmetlen, de gyönyörű cipő 

Van, hogy tökéletesen tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a lábamon lévő gyönyörű, ám méregdrága cipő száz méter séta után véresre fogja törni a lábamat, de nem érdekel. Megveszem. Mert könnyelmű vagyok, önző, meggondolatlan, vagy csak egyszerűen olyan rossz nap van a hátam mögött, hogy egy pillanatig elhiszem, megérdemlem ezt a csodát. Aztán sajnos az élet nyer, ahogy mindig szokott, és a cipő évekig porosodik a szekrény tetején, mielőtt elajándékozom az egyik barátnőmnek.

Túl sok smink 

Emlékszem, valami céges karácsonyon voltam, ráadásul nem is a sajátunkon, és borzalmasan néztem ki. Sokan néztek, de én akkor azt hittem azért, mert annyira jól nézek ki aznap este. Az elindulás előtt valamiért nagyon sok időm volt készülődni, és azt éreztem, hogy a neszesszeremben lévő összes sminkterméket feltétlenül magamra kell kennem. Nem volt jó ötlet. Konkrétan úgy néztem ki, mint egy bohóc, de erre csak másnap jöttem rá, amikor szembesültem a bulin készült fotókkal.

Beleszeretni a rosszfiúba 

Már az első pillanatban tudtam, éreztem a zsigereimben, hogy nagyon rá fogok faragni a végén, mégis belementem a játékba: konkrétan beleszerettem Casanovába. Három hónapig tartott a kapcsolat (viszony?), és három évembe telt, amíg kihevertem. De azt kell, hogy mondjam, megérte.

Elvállalni azt a szörnyű munkát

Tudtam már az állásinterjún, hogy ez egy borzalmas meló, de annyira kétségbe voltam már esve, annyira keveset gondoltam már magamról, hogy elvállaltam. Nagy hiba volt fél évet pazarolni az életemből egy munkahelyen, amit már az első perctől utáltam teljes szívemből.

Túl sok flanc

Ha egy rendezvényen valaki alulöltözött, az nagyon kellemetlen tud lenni. Annál rosszabb már csak az, ha valaki túlságosan kiöltözik. Azon a szép májusi napon én egy hajón voltam, így esélyem sem volt, hogy hazamenjek, vagy legalább kiugorjak, és vegyek egy tornacipőt a legközelebbi kínai üzletben. Magas sarkúban és fekete harisnyában szenvedtem végig azt a dögmeleg napot. Mégis hogy gondoltam?

Egyéniségem csak az enyém

Volt, hogy elveszítettem egy férfi miatt azt, aki vagyok, mivel csak az számított, ő mit akar, ő hova akar menni, ő mit szeretne, ki legyek. Teljesen átalakultam mellette. Igaz, nagyon fiatal voltam még, alig 20 éves. Miután kigyógyultam belőle, megfogadtam, hogy ilyet többé nem csinálok, soha senkinek nem fogom megengedni, hogy átvegye felettem, a saját akaratom felett a hatalmat.

Egy fillér sem volt a zsebemben 

Amikor elkezdtem dolgozni, egyik hónapról a másikra éltem, és a hónap 31. napjára tökéletesen lenulláztam magamat. De tényleg, 10 forintom nem maradt, egy kiflit sem tudtam volna venni. Történt viszont egyszer, hogy jött a hétvége, fizetést pedig csak hétfőre vártam, és hirtelen haza kellett utaznom egy nagyon sürgős ügyben. Teljesen kétségbeestem, borzalmas érzés volt, hogy ennyire ki vagyok szolgáltatva. Lerohantam a házmesterhez, és tőle kértem kölcsön háromezer forintot. Adott természetesen, és én a mai napig nagyon hálás vagyok neki. Azóta is azon agyalok, mi van, ha beteg leszek hirtelen, és gyógyszerre kell ilyenkor?

Nem ettem meg 

Sajnos az is előfordult velem párszor, hogy kedves rokonok, édesanyák, nagymamák, nagynénik csomagoltak nekem finom ételeket, amiket azonban  mégsem volt kedvem megenni, így pár nap után egy elegáns mozdulattal megszabadultam tőlük. Ma már ezt a hibát nem követem el, hálás vagyok minden egyes falat főtt éltelért, amit kapok, és megeszem őket az utolsó morzsáig.

Forrás: ridikul.hu