Hercegnők a szemétdombról - Mennyit ér a látszat?

A zavart énképű királylányok mindenüket kirakják az internetre, hogy megmutassák "Ezt én is tudom." Igen, te is tudod, gratulálok! És jobban érzed magad a negyven lájkodtól? Vagy a száznegyventől? Persze, kettő percig. Aztán befordulsz a szobád legsötétebb sarkába, és csorgó nyállal nézed végig az exeid új sztoriját, a celebek új posztjait, meg hetvenezret fizetsz egy személyre szabott étrendért.

Tudod, mennyi lány kap sírógörcsöt naponta amiatt, hogy úgy érzi, nem tud megfelelni? Rengeteg. Lányok és nők milliói élnek úgy, hogy marcangolják önmagukat, amiért képtelenek tartani az iramot az elvárásokkal - és ezért képtelenek megelégedni saját magukkal. Ezek olyan súlyos problémák, amikkel a rohanó világunk nem tud szembenézni.

Mert igaz, hogy már sem az orál, sem az anál nem tabu, de az igen, hogy milyen mélységesen megvetjük saját magunkat egy-egy Instagram poszt láttán. Szégyen, nemde? Ahogy az is, hogy nem beszélünk róla, pedig erről beszélni kell.

De miért nem vágjuk a világ fejéhez, hogy ez nekünk nem kell? Hogy mi többek vagyunk, és többet akarunk, mint órákat tölteni a tükör előtt, pusztán azért, mert muszáj jól kinézni - különben úgy érezzük:  semmit nem érünk.

Mert jobb sajnálni magunkat és elsárgulni az irigységtől, mint kiállni azért, akik vagyunk. Tényleg azt hisszük, hogy szerethetőbbek leszünk attól, ha klónjai leszünk a közösségi média túlistenített sztárjainak? Vagy a földre szállt angyalnak tűnő, hibátlan életű szomszéd lánynak? Itt lenne az ideje, hogy a koronánkat ne a fejünkön, hanem a fejünkben hordjuk - és gondolkozni is tudjunk vele.

Akkor most elmondok egy titkot: a látszat nagyon sok mindenre képes. A látszat éltethet. Erőt ad, hogy elhitesd saját magaddal és a körülötted élőkkel, hogy mennyire jó neked. Miközben belül szétszakadsz az ellentmondásoktól - de csinálod, mert mindenki ezt teszi.

Én mit gondolok? Hogy mindenki bekaphatja! Csak így egyszerűen

Mert ha én boldognak érzem magam attól, hogy megosztok egy képet valami közösségi médiának a felületén, megteszem. Ha örömöt okoz, hogy kisminkelem magamat, megteszem, és ha feleségül szeretnék menni életem szerelméhez, akkor majd megteszem. De addig nem, amíg nem önmagamért cselekszem.

Semmit nem fogok azért tenni, hogy feláldozzam magam és az életem egy idegenek előtt állított oltáron, ami valahol a királykisasszonyság és topmodellség között lebeg. Mert nem vagyok egyik sem, és nem is leszek az. Mert jól tudom érezni magam így is, ahogy vagyok, amiatt, amim van. És soha, de soha senki másért nem akarok jobb és több lenni - csak saját magamért.

Ezért majd irigyelhetnek. Megengedem. Lányok, nők és férfiak - igen, ti is! Lássátok már meg, hogy többek vagytok, mint a cirkuszi majmok! Értékek vagytok a hibákkal teli testetekkel, az ostobának titulált álmaitokkal, a "harminc pluszos" szingliségetekkel meg a 40-es nadrágotokkal.

Komolyan, kit érdekel? Legyetek önmagatok, mert őszintén, ez a legtöbb, amit elérhettek! Mert annál tökéletesebb ember úgysem lehetsz, mint aki valójában legbelül vagy. A többi már csak felszín. Tudjátok, az ékszert is doboz nélkül hordjuk...

Forrás: she.hu