Mi, szülők mindennap hazudunk a gyermekeinknek, vagy bevalljuk, vagy nem. Érdemes azonban tudatosítanunk magunkban a tényt, hogy ha legközelebb felismerjük hamis mondatainkat, akkor a következő alkalommal talán már nem is mondjuk ki őket hangosan.
„Figyel a Mikulás / húsvéti nyuszi, és nem hoz ilyen rossz gyereknek ajándékot.”
Nem gondoljuk, hogy a gyermektől el kell vennünk a csoda illúzióját, sőt tartsuk meg benne, ameddig csak tudjuk, ám ezeket a mesebeli lényeket ne arra használjuk, hogy fenyegetőzünk velük. Helyette legyünk inkább nyíltak és következetesek: „Ha nem viselkedsz megfelelően, ez és ez lesz a következménye, mondjuk nem nézhetsz mesét, vagy elrakom egy időre a kedvenc játékaidat.” És ha szükséges, váltsuk is be ígéreteinket, hogy legyen súlya a szavainknak. Sokkal többre megyünk ezekkel a konkrét lépésekkel, mint üres fenyegetőzéssel vagy a mesebeli lények odaráncigálásával.
„Sosem hagyom, hogy bármi rossz történjen veled.”
Hiába szeretnénk, a valóságban nem tudjuk megakadályozni, hogy a gyermekünkkel baj történjen, megbetegedjen, baleset érje. Ne ígérjük meg neki, hogy semmi rossz nem fog vele történni, hiszen ezt az ígéretünket egészen biztosan nem fogjuk tudni betartani. Helyette mondjuk inkább az igazat: „Ha bármi rossz történik veled, én itt leszek, megvigasztallak, és segítek majd, amiben csak tudok.”
„Bezárt a játszótér.”
Ha nincs kedvünk/időnk/lehetőségünk elvinni oda, ahová menni szeretne, mondjuk el az igazi okát, ne találjunk ki blődségeket. Ne gondoljuk, hogy a gyerekek elhiszik az összes ostoba kifogásunkat, érzik, ha nem mondunk nekik igazat. Ha feltárjuk előttük a dolgok valódi okát (persze csak az ő szintjükön), akkor sokkal könnyebben kiigazodnak egyszer majd a világban egyedül is.
„Nem fog fájni.”
Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy milyen beavatkozás vár a gyermekünkre pontosan, vagy éppen tudjuk, hogy fájni fog az injekció/foghúzás/vérvétel, bármilyen hangosan sír és tiltakozik is, semmiképp se mondjuk neki, hogy nem fog fájni. De. Fájni fog. De ki lehet, sőt ki is fogja bírni, mert erős és stramm gyerek. Ha azt mondjuk neki, hogy nem fog fájni, közben pedig nagyon is fog, akkor a gyerek azt tanulja meg, hogy a szülő nem mond igazat, hazudik neki, azaz nem bízhat meg benne.
„Igazi kis művész vagy.”
Az természetes, hogy tetszik egy szülőnek vagy egy nagyszülőnek bármi, amit a gyermek a saját két kezével alkot, de fontos, hogy maradjuk a realitások talaján, és ne essünk túlzásokba. Ne mondjuk egy gyerekrajzra, hogy a Szépművészeti Múzeumban van a helye (kivéve persze, ha egy kis zsenit nevelünk), hiszen a kis alkotó sem ostoba, egyből levágja a testbeszédünkből és a hanghordozásunkból, hogy túlzunk, és nem gondoljuk komolyan. Helyette inkább mondjuk el, mekkora öröm az a szívünknek, ha készít valamit, s azt megmutatja nekünk, pláne, ha oda is ajándékozza. Mondjuk el, hogy nekünk ez a legszebb ajándék, és hogy büszkék vagyunk rá, amiért ilyen ügyes, dicsérjük a kreativitását és a fantáziáját, biztassuk, hogy rajzoljon még, de kezeljük helyén a munkáját.
Fenyegetések
„Ha így viselkedsz, nem jövök érted délután! Esküszöm, itt hagylak, ha nem jössz! A többi gyerekkel nincs ennyi baj, mint veled!” – ezekkel a mondatokkal valójában semmire sem megyünk. Helyettük feltehetően mindenki jobban jár, ha inkább csak közöljük, ha nem fogad szót, akkor a viselkedésének következményei lesznek.
Apró kis hazugágok
És feltétlenül figyeljünk oda az olyan mondatokra is, mint például:
Gyerünk, 8 óra van, ideje lefeküdni! (Holott még csak fél nyolc van…)
Forrás: ridikul.hu
Fogalmam sincs, hová lett a rajzod, amit a hűtőre tettünk ki.
Nem tudom, hová lett az a cipősdoboz, amit garázsnak használtál.
Nem vagyok mérges.
Nyugodt vagyok.
Nincs rá most időm.