Hányszor kell csalódnunk, míg megtaláljuk az igazit?
„Szerelmi életünket könnyű adathalmazzá redukálni. Például, mire az ember kiköt élete szerelme mellett addigra átlagosan hét kapcsolaton van túl. Ebből gyakran kettő hosszú távú, míg a többi vegyesen futó kaland, laza randizgatás és egyéjszakás kaland. Általában az ember ebből kétszer lesz szerelmes és kétszer törik össze a szívét. A számok mögött ugyanakkor mindig ott van egy mélyebb történet” – ezekkel a mondatokkal kezdődik az HBO-n nemrég debütált Love Life című sorozata, ami Anna Kendrick főszereplésével feltérképezi az első szerelemtől az utolsóig tartó utazást, miközben komoly fókuszt kap az, hogy mennyiben formálnak minket partnereink.
Oké, oké, ez csak egy sorozat, de (vigyázat némi érzelmi szpojler következik) olyan erősen csap pofon minden egyes rész, hogy az ember rögtön át tudja ültetni a látottakat a saját kis életébe. Az első szerelem, az első csalódás, a srác, aki hirtelen lelépett, a távkapcsolat, amiről álmunkban sem képzeltük, hogy ne működne, vagy épp a buliban összeszedett fiú, akiért persze az első perctől nagyobbat dobbant a szívünk. A leckék egymás után jönnek, mindez rendkívül emészthető verzióban – Anna Kendrick pedig meglepően jól adja át Darby Carter történetét. De mi a helyzet a valóságban, valóban ezekkel a számokkal kell kalkulálnia manapság annak, aki szeretne lehorgonyozni az igazi mellett?
A válasz közel sem ilyen egyszerű! Persze vannak statisztikák, amik abszolút a fentieket támasztják alá, ahogy kivételek is. Hannah Fry A szerelem matematikája címmel tartott TEDxBinghamtonUniversity előadása során arról beszélt, hogy a matematika szerint az lenne az ideális, hogyha társkereső életszakaszunk 37 százalékában elvetnénk mindenkit, mint komoly esélyt, majd utána lecsapnánk az elsőre társra, aki jön, így megtalálnánk az ideális partnert. Hozzáteszi, hogy a matematika azonban ez esetben nem biztos, hogy a legjobb opciót nyújtja, hiszen számos ténnyel nem tud operálni. Azonban általánosságban nézve a rendszert mégis valahogy hasonlóan éljük meg:
A természetben bizonyos halak pontosan ezt a stratégiát követik és alkalmazzák.A párzási időszak első 37 százalékában elutasítanak minden kérőt, és utána felszedik az elsőt, amelyik útjukba akad, és amelyik nem tudom, hogy nagyobb vagy testesebb, mint a korábbi időszak összes hala.Azt hiszem, hogy ösztönösen mi, emberek is valahogy így cselekszünk.Adunk magunknak egy kis időt keresgélni, hogy legyen valami fogalmunk a kínálatról, amíg még fiatalok vagyunk.Csak a 20-as éveink közepén, végén kezdünk komolyan tájékozódnia lehetséges jelöltek felől.Szerintem ez meggyőző bizonyíték, ha kell ilyen egyáltalán, hogy az agyunk valamiképp a matematikára van hangolva.
Szóval nagyon úgy tűnik, hogy általánosságba véve, valóban szükségünk van néhány pofonra, nagy érzelmi reakciókra és tanulásokra, míg nem eljutunk ahhoz a valakihez, aki mellett már ténylegesen le tudunk ( és szeretnénk) horgonyozni. A fenti statisztikából kiindulva érdemes átgondolni, hogy pontosan hol is tartunk a saját életünkben. A sorozatra visszatérve pedig Anna Kendrick is a fentiekre keresi a válaszokat az HBO GO-n, ahol immár az összes epizód elérhető. Mindenesetre az igazi „happy endben” mindannyian nagyon bízunk – és nem csupán a sorozatban!
Forrás: Joy.hu
Facebook
Pinterest