Maga a gondolat, hogy egy férfit megváltoztathat az, hogy szerelmes lesz belénk, több mint imponáló. Bízunk benne, hogy vagyunk annyira különlegesek és elég erősek az érzelmeink ahhoz, hogy a feje tetejére állítsuk a világot. Hiszen mi lehetne erősebb, mint a szerelem? De mi van akkor, ha ez nem sikerül, és csalódottan kell továbblépnünk? A mi hibánk, ha a férfi nem hajlandó megváltozni?
„Azt hittem, ez a szerelem, de távol álltam az igazságtól”
Réka 23 évesen találkozott élete nagy hibájával – ma már csak így emlegeti a fiút. „Szerelemre vágytam. Egy társra, akire számíthatok, egy hűséges és támogató partnerre. Ezzel a bizonyos hibával egy szülinapi bulin találkoztam, és mindenkinek szemet szúrt, hogy milyen könnyen egy hullámhosszra kerültünk. A sok korábbi komolytalan fiú után azt hittem, ez más lesz. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, úgy tűnt, nem csak testi vonzalom van kialakulóban.” Réka esete nem egyedi, másokkal is megesik, hogy rövid ismeretség után már a leendő vőlegényjelöltet látják a kiszemelt fiúban. „Ma már tudom, mennyire naiv voltam. A barátnőim már az elején figyelmeztettek, hogy ne éljem bele magam, mert ebből nem lesz komoly kapcsolat. De nem hallgattam rájuk. Mesélték, hogy más lányoknak is csapja a szelet, de úgy gondoltam, hogy azok csak érzelemmentes évődések. Úgyis én kellek neki, én érdeklem igazán.” Rékának minden oka megvolt, hogy ezt higgye, hiszen elmondása szerint ha együtt voltak, a fiú csak vele foglalkozott. „Egy idő után már én is kezdtem tisztán látni, és rájöttem, hogy csak egy felszínes kapcsolat a miénk. Nem tisztáztuk, hogy mit jelentünk egymásnak, nem töltöttünk együtt minőségi időt, aztán eljött az ideje a nagy beszélgetésnek. Akkor közölte, hogy szerinte én jobbat érdemlek, és nem akar maga mellé lekötni. Egyébként sem keres komoly kapcsolatot, és jobb, ha csak barátok maradunk. Fura módon ezt könnyen meg tudtam volna emészteni, ha nem tudom meg egy hónappal később, hogy barátnője van. Akkor összetörtem, és maga alá gyűrt az önutálat.” Mint később kiderült, annak a kapcsolatnak is hamar vége szakadt, ugyanis bár a lány nagyon szerelmes volt, a fiú neki is hasonlókat mondott, mint Rékának.
Nem az önutálat a megoldás!
Réka csak egy a sok közül. Hányan szerettünk már bele a rossz fiúba? Hányan hittük azt, hogy szerelmet érzünk, pedig csak egy kósza fellángolás volt az egész? És hányan törtünk össze belülről, amikor kiderült, hogy az elképzeléseink messze álltak a valóságtól? A legtöbben ilyenkor automatikusan magunkat hibáztatjuk a történtekért. Úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk elég szépek, okosak, megfelelőek, és reménytelennek tűnik, hogy valaha megtalálnánk az igazit. Ezeken a fázisokon mindannyian átmegyünk egy szakítás vagy elutasítás után. Kicsit meghalunk belül, és azt hisszük, hogy nincs kiút, de sosem szabad feladni. Ezekben az esetekben nem az a baj, hogy mi nem vagyunk megfelelőek, hanem egyszerűen a kiszemelt férfi nem nekünk való. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik vagy a másik fél hibás lenne, egyszerűen nem egymásnak lettek teremtve. Az életük más fázisaiban találkoztak, és attól, hogy az egyik fél hosszú távra tervezne, lehet, hogy a másik még nem áll készen arra, hogy megállapodjon. Ha egy pasi azt mondja nekünk, hogy szerinte jobbat érdemlünk, akkor valószínűleg igaza van, mert mi igenis megérdemeljük a számunkra legjobbat! Nem minden rosszfiúból lesz daliás herceg, de ez nem azt jelenti, hogy a hercegeink nem léteznek.
Az ösztön hajt a karjaiba
Abban a pillanatban, hogy rájövünk, olyan férfival van dolgunk, aki esetleg megbízhatatlan, hűtlen, kiszámíthatatlan, megszólal bennünk a szamaritánus. Ösztönszerűen meg akarjuk őket menteni, ráadásul versenyként éljük meg a dolgot, és be akarjuk bizonyítani, hogy jobbak vagyunk a többi nőnél, nekünk sikerülhet a lehetetlen. Ha megmentőként akarunk tetszelegni, és meg akarjuk őket változtatni, akkor ezt megérezve automatikusan ellenállnak. Nem érdemes a lehetetlent hajszolni. Kísérletezni persze lehet, de ha reménytelennek tűnik a helyzet, érdemes továbbállni. Rendkívül ritka, hogy egy férfi 180 fokos fordulatot vesz egy nő miatt, ezek a történetek inkább a mesékben léteznek. Ha azt érezzük, hogy szélmalomharcot vívunk, érdemes továbbállni. Nem szabad olyan emberre fecsérelni az energiánkat, aki nem érdemli meg. A rosszfiús jellem vonzó lehet, de érdemes feltenni a kérdést: le tudnánk élni vele egy életet?
Forrás: ridikul.hu