Ha már most elbuktad az újévi fogadalmad, van egy nagyon jó hírünk
Ha már most elbuktad az újévi fogadalmad, van egy nagyon jó hírünk
Hiába pattanok le az esetek többségében, ha az újévi fogadalmaim betartásáról van szó, soha, értsd: SOHA nem állok be a szkeptikusok és a fogadalom-tagadók táborába. Büszkén vállalom, hogy nekem lendületet ad január 1., és az, ha felszállhatok az új év, friss kezdet nevű turistajáratra. Még akkor is, ha az elmúlt évekből, egy (értsd: egyetlen egy) fogadalmat sikerült betartanom, miszerint minden reggel és este a férjemmel közösen sétáltatjuk meg a kutyáinkat, ami reggel alapból az ő, este pedig az én feladatom. Nem lett tőle plusz egy nyelvvizsgám, sem feszesebb hasam, de minden reggelt sétával indítok és a napot is így zárom, amiért valószínűleg nagyon hálás a mentális egészségem. A minden reggel és este meditációt viszont már az első hetemen elbuktam, mert már gondolatban is hatalmas luxusnak tűnt az a 30-30 perc, amit magamra szánok (vicc). Mégis úgy zártam az évet, hogy sikerült beépíteni a szokásaim közé, de nem azért, mert elhatároztam, hanem mert ehhez az eszközhöz nyúltam, amikor padlón voltam és a legnagyobb szükségem volt rá, plusz bevált, és ez motivációt adott. De akkor a január 1. valójában a kivitelezhető szokásaink időponthoz kötött öngyilkossága, vagy pont úgy létezik a mágikus varázsa, mint karanténtestem alatti hasizom?
Új év, új fejezet
A pszichológia szerint hajlamosak vagyunk az életünket egyetlen összefüggő narratíva helyett kisebb fejezetekre bontani, hiszen így eleve könnyebben értelmezhető. Ráadásul ez a gondolkodás távolságot teremt a saját kudarcainktól, ami jól magyarázza, miért pont január 1-től számítjuk A Nagy Újrakezdést, amikor március 2-án ugyanúgy kukázhatunk egy rossz szokást. A logika szerint van a tavalyi éned, aki felülések helyett inkább hajnalig sorozatozott és tésztát tésztával tolt bőven abban az időintervallumban, amikor maximum lélegezni illik, míg a 2022-es éned már meg is vette a bérletét a város legmenőbb edzőtermébe. Ugyanaz a sorozat, mégis két külön évad, ahol jönnek menne a karakterek, te pedig annak a bőrébe fogadalmaiba bújsz, akiébe csak akarsz.
És most jön a DE. Az újrakezdés lendülete ugyanis nem csak a januárban van meg: a Harvard Egyetem oktatója, Jason Riis és doktorandusza, Hengchen Dai, az újrakezdés pszichológiáját tanulmányozták a stickK nevű célmeghatározó alkalmazás adatain keresztül. A páros észrevette, hogy bár januárban kiugróan magas az új fogadalmak száma, korántsem az egyetlen időszak az évben, amikor elhatározzuk magunkat és erőfeszítéseket teszünk. Minden hónap elején emelkedést tapasztaltak, sőt a hétfőket is hajlamosak voltak úgy megélni a célmeghatározó userek, mint egy mini januárt.
Nem feltétlenül bukás
A világ legnagyobb közhelyének tűnhet, a statisztikák szerint viszont sokkal több jó sül ki fogadalmakból, mint gondolnád.
A YouGov felmérése szerint 35 százaléknak sikerül elérnie a kitűzött célt, 50 százalék pedig betartja az elhatározásait, és pozitív változást ér el még akkor is, ha maga a végcél nem jött össze.
Per Carlbring, a stockholmi egyetem oktatója 1066 újévi fogadalmat vizsgált meg, és követett nyomon. Észrevette, hogy a fogadalmak két típusra oszthatók: elkerülési célokra, amikor le akarunk szokni valamiről (például kevesebbet lógni az Instán vagy a TikTokon), és a megközelítési célokra (megtanulni egy új nyelvet, elolvasni az összes Stephen King-könyvet). Spoiler: aki megközelítési céllal vágott neki az évnek, 25 százalékkal sikeresebben vette az akadályokat. A jó hír, hogy Carlbring szerint az elkerülési célokból is gyúrható megközelítési cél: „ahelyett, hogy abbahagynád a dolgokat, kezdj el valami mást”. Ha például legszívesebben elsírnád magad a képernyőidődtől, és a ténytől, hogy mennyit bámulod a mobilod, tűzd ki, hogy minden egyes nap 20 oldalt olvasol majd az aktuális kedvenc könyvedből vagy egy órát jógázol. Tudod, az energia nem vész el, csak átalakul.
A European Journal of Social Psychology tanulmánya szerint egy új szokás kialakításához 18-254 napra és kitartó ismétlésre van szükséged. Viszont azt is megjegyzi, hogy átlagosan 66 nap is elég lehet ahhoz, hogy automatikussá váljon valami. (Például teljesen oké, hogy sima tej helyett növényi itallal iszod a kávéd, vagy minden munka után sétálsz 10 ezer lépést.)
Pont most?
„Nehéz év volt az idei, aminek már a túléléséért is büszke lehetsz magadra” – csíptem el az egyik kedvenc Insta-oldalam, a Mélylevegő Projekt egyik friss posztját. És ha belegondolsz: tényleg. Két éve dekkolunk egy világjárvány kellős közepén úgy, hogy valójában fogalmunk sincs róla, a közepén tartunk-e egyáltalán, vagy csak az előszobában kuporgunk, és még jó néhány hullám csap minket tarkón, mire a végére érünk. Viszont még így is a szerencsések közé tartozunk, hiszen élünk. (Amikor a Coelho-típusú közhely napi tapasztalattá válik…) Pont ezért Dr. Sophie Lazarus, az Ohioi Állami Egyetem Wexner Orvosi Központjának pszichológusa óvatosságra int, ha komoly fogadalmakról van szó.
Ezek ugyanis extra stresszel és potenciális kudarcélményekkel járhatnak, amire nem feltétlenül van szükséged egy ilyen szinten kiszámíthatatlan és rugalmasságot igénylő időszakban.
Nem is beszélve arról, ha pont a folyamatosan változó körülmények lehetetlenítik el a fogadalmak betartását. Megígérheted magadnak, hogy kilépsz a buborékodból, és végre utazol, ha random zárnak le határokat, vagy fogadhatod meg, hogy belevágsz egy lakáshitelbe, ha közben sanszos, hogy a munkahelyeden leépítések várhatóak. Dr. Lazarus szerint a mindennapokkal való megbirkózás eleve nagyobb feladat, mint bármikor, mindezt pedig azzal tetézni, hogy kiteszed magad egy újabb lehetséges csalódásnak egy átfogó és komoly ígéreten keresztül, könnyen és akaratlanul is öngóllá válhat.
És ezzel nem azt állítja (ahogy mi sem), hogy ne használd ki a változtatás lehetőségét, és azt az időszakot, amikor ez eleve kollektíven dolgozik olyan sok emberben. Ahelyett, hogy radikális és látványos változást követelsz magadtól, kezdd kicsiben: válassz ki egyetlen apró dolgot, és kövesd le, milyen előrelépést okoz az életedben. Amikor leteszed a voksod egy adott cél vagy szokás mellett, gondold át, miért fontos neked, miért lesz tőle jobb az életed, ha csak egy kicsit is. Azért, mert körülötted mindenki ezt csinálja (ha igen, már most engedd el fejben) vagy mert tényleg eleged van a ronda aknékból, amit az a rengeteg gyorskaja okoz? (Azért ezt hozom példának, mert azzal, hogy dobtam az olyan sokáig imádott kóla-hamburger-sültkrumpli párosomat, több éves harc után elbúcsúzhattam a fájó és ronda pattanásaimtól is.) Ahelyett pedig, hogy radikálisan rögtön eltörölnéd, építs fel fejben egy racionalizált folyamatot, ahol nem eltiltod magad a bűnös nyalánkságtól már a startnál, hanem heti vagy havi egy alkalomra minimalizálod az életedben. És ha elfogyna a lendület, pihenj rá, és vágj bele újra. Elvégre 53 hétfőd, vagyis kis januárod, plusz – a januáron kívül – 11 hónap első napja van rá az évben, hogy elhidd, tényleg sikerülhet.
Forrás: cosmopolitan.hu