Gyűlölöm, hogy szeretlek

Gyűlölöm, hogy nem vagy közömbös számomra és vissza kell fogni magam, hogy ne lásd ezt rajtam. Gyűlölöm, hogy nem tudok rád csak barátként tekinteni.

S nem tudlak szívemből kitörölni.

Gyűlölöm, hogy minden és mindenki hozzád vezet vissza. Hogy van, aki szívembe lát és kirángat téged onnan. Azt mondja: ne engedjem, hogy az életem, a mi lett volna, ha kérdésekkel teljen el. Álljak eléd és mondjam el, mit érzek!

Gyűlölöm, hogy erről is az jut eszembe, mikor te öleltél. Hang nélkül sikoltom bele az éjszakába neved és te hús-vér valódban megjelensz előttem.

Gyűlölöm, hogy nem tudlak elengedni, s nem bírok mást szeretni se.

A szavaid a szívemig értek, pedig nem voltak igazak. Kedves és rendes voltál velem, de egy idő után többre vágytam. Mert hiába szerettelek, nem repkedtél fél méterrel a föld felett. Ez pedig lassan hiányt képezett a szívemben, ami miatt nem volt más választásom, meg kellett mondanom: menj el!

Most mégis magam előtt látom szemed, ahogyan felizzik benne a tűz. Pedig már nagyon szeretném, ha eltűnnél szívemből. Ám mikor nem tudlak magam elé idézni, akkor kétségbeesetten keresni kezdem lelked mozaikjait magamban.

Mert bármennyire is igyekszem, gyűlölni még mindig nem tudlak…

Forrás: miragemagazin.hu