Gyomorgörccsel jársz dolgozni? Menekülj!

Te azonban nem lépsz. Először arra hivatkozol, hogy a körülmények nem megfelelőek: nincs elég tartalékod ahhoz, hogy önállóan - nélküle - megélj. Aztán, mikor végre összegyűlik egy kis pénz, amit nem arra költöttél, hogy az általa okozott szenvedést valahogy elviseld, változik a narratíva. Azt kezded ismételgetni, hogy igazából azért nem is olyan rossz vele. Sőt, a múltkor is ott volt az a bonbon, az a virág, az a két jó szó. És amúgy meg megengedte, hogy meglátogasd anyádékat a múlt héten, és hát más talán még ezt sem hagyná.

Bizonygatod, hogy ha tudod kezelni a helyzetet, nem olyan rossz ez az egész. És igazából rajtad múlik, képes vagy-e bevenni a leszarom tablettát gyomorgörcs ellen és összeszorított fogakkal a fenekeden maradni, vagy épp azonnal pattanni, ha kell. A többi mennyivel volna jobb, nem igaz? Mind egyforma. Ezt legalább már ismered.  

Megszoktad, elfogadtad az idegesítő, bántó, lehúzó, megalázó, fájdalmas dolgaival együtt. Most hagyd ott, vállald a bizonytalant, éhezz akár hónapokon át, kuncsorogj anyádék paneljében, csak mert mélyponton vagy pár hülyesége miatt? Ugyan már. Senki sem tökéletes, és az anyagi bizonytalanság, a kiszolgáltatottság még rosszabb lenne. Aztán, tegyük fel, kis idő elteltével találnál másikat.

És ha kiderül, hogy az is ilyen rohadt szívtelen, lehúzó abuzer? Az előző is az volt, és már az első se volt leányálom. Akkor meg mi a fenét ugráljál, nem igaz? A biztos rossz is jobb a bizonytalanságnál. Egyáltalán: mi van, ha te magad vagy képtelen arra, hogy normálisat találj, mert te sem vagy komplett? Annál félelmetesebb nincs is. Ezért inkább maradsz.

Csak egy kicsit, csak egy ideig. Míg kitisztulnak a gondolataid, míg több pénz gyűjtesz, míg adsz neki egy új esélyt, míg tart a válság, míg gyomorfekélyed nem lesz. Míg ki nem égsz teljesen, krónikusan. Míg el nem szalad melletted az élet, míg tönkre nem mész ebben végleg. Én meg csak nézem, és kiabálok: hagyd, hagyd már ott ezt a nyomorultat! Menj be, és közöld: fel is út, le is út... és élj

végre úgy, ahogy lehetőséged van élni, csak te még nem látod. Mert mellette - és a hasonszőrű elődjei mellett - soha nem tapasztalhattad meg.

Forrás:SHE.hu