A szülő szerepe kulcsfontosságú a gyermek megnyugtatásában, viszont azt sem szabad elfelejtenünk, hogy gyermekeinket nem óvhatjuk meg mindig mindentől. A frusztráció fejleszti őket, azonban ennek mértékét mindig életkorukhoz, érzelmi és értelmi érettségükhöz kell szabnunk! Nézzük, mikor hogyan nyugtathatjuk meg őket
Ne büntessük, csak mert fél!
Ahogy már említettük, teljesen természetes, hogy a gyermekek félnek dolgoktól, olyanoktól is, amik számunkra egyáltalán nem tűnnek ijesztőnek. Emiatt ne haragudjunk rájuk, és különösen ne büntessük őket, ne vonjuk meg szeretetünket tőlük! Ha zaklatott, előbb nyugtassuk meg, aztán beszélgessünk vele arról, miért is jelent számára olyan komoly szorongást, hogy kistestvére érkezik.
Életkorának megfelelő tartalmat kapjon!
Tartsuk be a tévéműsorok korhatár-besorolását, és ne hagyjuk, hogy kisgyermekünk nem neki való műsorokat nézzen! Az, hogy a véres horrortól, feszült krimitől fél, nyilvánvaló, de egy intrikálós szappanopera, furcsa valóságshow vagy a híradó is lehet számára szorongáskeltő. Ha tényleg nem tudunk vele mit kezdeni, és mindenképp tévét kell néznie, tegyünk be neki egy mesefilmet – de inkább olvassunk neki mesét! Ezzel képzeletére bízzuk, hogy olyan formában jelenítse meg a szereplőket – és küzdjön meg az általuk keltett konfliktussal –, ahogy elbírja azt. Sokfajta félelem feldolgozásában segítenek a népmesék.
Hadd mozogjon!
Hagyjunk gyermekünknek elég szabadidőt arra, hogy mozogjon, játsszon, azt tehessen, amit akar. A kisgyermekek mozgásigénye óriási, és ha ezt nem tudják kiélni, feszültség formájában jelentkezhet a többlet. Ezt persze ő nem képes megfogalmazni, csak azt, hogy például nem tud elaludni a sötétben, elkezd félni az ágy alatt lakó szörnyektől.
Egy ideig lehet és kell is nyugtatni gyermekünket, erre a leghatásosabb megoldás a fizikai érintés, ölelés, simogatás. De egy idő után a felcseperedő kicsinek meg kell tanulnia, hogy nyugtassa meg magát, erre azonban csak akkor lesz képes, ha mi példát mutattunk neki.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest