Gyereket akartam, a férjem nem. A sógorommal vigasztalódtam, de ő nagyon fiatal

Húszévesen kerültünk össze a párommal. Bár nem terveztük, néhány hónap után teherbe estem. Nagy volt a szerelem, így azonnal elkezdtük szervezni az esküvőt, csakhogy a 11. héten elvetéltem. Jól megvoltunk, így hát egybekeltünk, már úgyis rákészült a rokonság a lagzira. Persze minél hamarabb szerettem volna újra babát, úgy éreztem, azzal megvigasztalódna a lelkem, mert nagyon megrázott a vetélés. Az esküvő után azonban a férjem kerülte a témát, védekezett a maga módján, nem akarta a gyereket, pedig tudta: bőven eltelt már annyi idő, hogy újra próbálkozhatnánk. De nem, azt mondta, várjunk még, fiatalok vagyunk.

Én azonban mindenáron akartam a babát! Ekkoriban egyre többet járt hozzánk esténként a férjem 16 éves öccse, a Berci, akit éppen otthagyott az első szerelme, és nálunk vigasztalódott. Pontosabban nálam. Mindketten bánatosak voltunk, igazán jól megértettük egymást. Ha végzett a suliban, sokszor a munkahelyemre is beszaladt, és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Próbáltam úgy intézni, hogy legalább egy órát tudjunk kettesben lenni, mielőtt a férjem hazaér, így esett meg az első csók. A következő alkalommal pedig már összefeküdtünk. Ekkor már ott motoszkált a gondolat a fejemben, hogy vele talán összejöhet a tervem, és teherbe eshetek. Neki azt mondtam, gyógyszert szedek, nem fogott gyanút. Talán a harmadik alkalom után fogant meg a baba, és én elsírtam magam örömömben, amikor pozitív lett a teszt! A férjemnek persze azt mondtam, tőle van, nem is lepődött meg, hiszen előszörre is megszakításos védekezés mellett estem teherbe.

Persze Bercinek se vallottam be az igazat, inkább segítettem neki találni egy korban hozzá illő lányt. A gyönyörű és egészséges kisfiam most múlt egy éves. Ha ránézek, örül a lelkem, és tudom: a sors akarta úgy, hogy megszülessen.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu