Már csak egy férfi kellene mindehhez, egy megbízható. Akiről elhisszük, hogy jó apja lenne a gyerekünknek. S, ha ilyet nem találunk a végén képesek vagyunk egyedül is vállalni, hogy felneveljük.
Pedig ha józan ésszel belegondolunk, hogy egy gyerek vállalása mennyi kockázattal jár, kihordása és felnevelése mekkora áldozatokat kíván, talán nem is értjük, miért vállalkozunk rá. Mi a csuda az az anyai ösztön, amely minden józan meggondolást felülír?
Mert, hogy ilyen van, az nem vitás. Hiszen a háborúban, a pincében a bombázások alatt is fogantak és születtek gyerekek. Akkor is világra jönnek, ha szüleik tudják, hogy csak nagy nehézségek árán lesznek képesek ( ha képesek lesznek egyáltalán) felnevelni őket. Miért?
Nos, a természet, gondoskodik arról, hogy a gyerek utáni vágy erősebb legyen minden józan meggondolásnál. Bár manapság néha úgy tűnhet, hogy ez a vágy kihalófélben van bizonyos magasan képzett, karrierre áhítozó nőkben, ez biztosan nincs így. Eljön náluk is az a pillanat, amikor sürgetőn és minden érzésnél erősebben tör rájuk a vágy: kisbabát szeretnék.
Szervezetükben növekedni kezd az az oxitocin és prolaktin nevű hormon szintje. A szaporodás sikerének alapvető feltétele, hogy az anya és a gyermeke közt alakuljon ki erős kötődés. A kötődés, illetve a szeretet biológiai alapjait a hormonok biztosítják. Honnan lehet ezt tudni? Nos, ha állatoknak ezeket a hormonokat injekcióban beadják, az addig nem szült nőstényállatok is ápolni kezdik az első útjukba kerülő kölyköt. Ráadásul az oxitocinnak erős szorongáscsökkentő és eufóriát okozó hatása is van. Már a szüléskor nagy adagban jelen van, s az első pillanattól megalapozza anya és gyermeke kötődését, a szeretet kialakulását.
Nos ez a hormon okozza bennünk a gyermek utáni vágyat. S ez a hormon az, amely nem engedi, hogy kihaljon az emberiség
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest