Tizenkilenc éves létemre sajnos már sok olyan dolgot átéltem, ami miatt nincs túl jó véleményem a férfiakról. Tisztelet a kivételnek.
Tizennégy éves voltam, amikor elhagyott bennünket az apám – egy huszonkét éves lány miatt! Anyukám majdnem belebolondult, hónapokon át csak sírni láttam, hetekig táppénzen volt idegkimerüléssel. Utána évekig nem volt senkije, elzárkózott a férfiaktól. Bizalmatlan lett.
Jött egy-egy futó kaland, nemrég pedig komolyabban is lángra lobbant valaki iránt. Szerintem azért vonzódik annyira Csabához, mert feltűnően hasonlít az édesapámra, nyilván őt keresi benne. Két hét után bemutatott neki. Én rögtön láttam a pasin, hogy a szeme se áll jól, nem is értettem, anya mért nem látja ugyanezt, de reméltem, hogy tévedek. Sajnos beigazolódott a sejtésem. Másfél hónap után egyik este sírva jött haza anyukám, azt mondta, csúnyán összevesztek, mert Csaba a szeme láttára flörtölt egy másik nővel, végül pedig a balhé közepén a pasi otthagyta őt az étteremben.
Teltek a napok, Csaba nem telefonált, végül anya elkezdte saját magát hibáztatni; békülni akart. A férfi viszont szó nélkül kinyomta a telefont, akárhányszor rácsörgött! Aztán pár nap múlva történt valami, ami még felháborítóbb. Az én egyik barátnőm egy közös családi kirándulásunkon ismerkedett meg Csabával. A barátnőm utóbb elmesélte, hogy a kirándulás óta félreérthetetlen üzeneteket kap a pasitól. Amikor elmondtam neki, hogy anyuval már szakítottak, rögtön letiltotta, mert nem akart vele tovább udvariaskodni.
Anyu pedig mindeközben egész nap csak a telefonját lesi és várja vissza azt a disznót! Nem akarom neki direktben elmesélni, amit megtudtam a barátnőmtől. Amilyen vak most a szerelemtől, végül még a barátnőmet kezdené hibáztatni. Nem tehetek mást, csak próbálom elterelni a figyelmét, minél több közös programot csinálunk együtt. Remélem, hogy egyszer tényleg rátalál az igazi boldogság, amit már annyira megérdemelne!
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
Facebook
Pinterest